Létezik testvérkomplexus?

Általánosan azok a fiúk/férfiak,akik természetileg vagy kínézetre hasonlítanak a bátyáimra,jobban bejönnek nekem.Nem testi vonzalmat érzek feléjük,inkább csak érzelmileg kötődöm hozzájuk.Teljesen testvéremként tekintek rájuk:ha szomorúnak látom őket,én is az vagyok,ha örülnek én is boldog vagyok.Lehetséges,hogy ez amiatt van,mert nem kaptam elég szeretet a bátyáimtól?Kettejük közt pár év különbség van,én viszont jóval fiatalabb vagyok náluk.Régen mindig kiközösítettek,mert túl kicsi voltam,hogy velük lógjak;veszekedés közben mindíg összefogtak ellenem.Attól még szerettem őket.

Ők most már felnőttek,nem laknak itthon,és nekem is csak pár év maradt.Ezért méginkább nem érzem úgy,hogy bármilyen testvéri kapcsolatt jelen lett volna a gyerekkoromban.Ha nincsenek itthon,nem hiányoznak nagyon.Ha egy két napra jönnek haza,az se vészes.Ha viszont hosszabb ideíg maradnak itthon,úgy hozzájuk szokom,hogy szinte sírok,mikor vissza kell menniük.Mára már jobban viszonyúlnak hozzám,mint korábban.Mégis,mikor nagy ritkán haza jönnek,akkor is bezárkóznak a szobájukba és a neten lógnak.Pedig én úgy vágynám,hogy megnézzünk együtt egy filmet,vagy csak beszélgessek velük egy kicsit.Mégis mikor kezdeményznék,legtöbbször elutasítanak.

Szóval leginkább úgy tudnám kifejezni ezt az érzést,hogy egy haverre vágynék,akire bátyámként tudnék tekinteni.Ezt lehet testvérkomplexusnak nevezni?Lehetséges,hogy emiatt tetszenek nekem csak a nálam jóval idősebb férfiak?