Mit tegyek, ha a húgom teljesen az agyamra megy?

Az van, h engem nagyon érdekel a történelem (kiskorom óta), a húgomat pedig egyáltalán nem, és közölte nyár elején hogy a kultúra semmire sem jó, fölösleges, és neki nincs szüksége rá. Az olvasó naplóját is velem próbálta megoldatni (ekkor telt meg a pohár), mire megmondtam neki, h mostantól keressen ki mindent magának, én nem fogok neki SEMMIT megoldani.

Végül egy fogadás miatt kénytelen volt elolvasni a Percy Jackson első két kötetét (én kötöttem vele), és azóta úgy viselkedik, mintha ő tárta volna fel Tróját... Folyton okoskodik, és kikérdez random, hogy mi történt ekkor és ekkor (mond találomra egy évszámot), és ha mondjuk filmnézés közben nem tudom rögtön kapásból, akkor én vagyok a hülye, miközben neki azt is el kellett magyarázni, h a vas a periódusos rendszerben fém... -_-

De itthon ő a zseni, hiába ír egyest, mert filmet nézett, én meg ötöst (ugyan abból a tantárgyból), akkor is így marad. Azt hiszi, hogy én vagyok a beosztottja, mert nincs nagy korkülönbség köztünk. Ha meg elmondom a véleményemet neki, (pl.: Hogy nem tetszik a kép amit ő készített), akkor eltörik nála a mécses, és előadja, h én így meg úgy bántottam/zsaroltam/megaláztam (egyáltalán nem), és engem szidnak le...

Hogy tudnám élhetőbbé tenni a helyzetem? Elegem van abból, h engem szapul, és mindig neki van "igaza"...

UI: Köszönöm, h végig olvastad, próbáltam rövidre fogni...