A szülők miért szeretik jobban a kisebb testvért?

Nálunk ez épp fordítva van.

3-an vagyunk, én vagyok a legfiatalabb, engem utálnak a legjobban.

Az hogy nem varnak el ugyanannyit egy haromevestol mint egy hatevestol, nem azt jelenti hogy jobban szeretik, hanem teljesen normalis. Ha a kicsitol hatevesen nem varnak el annyit mint amennyit a nagytol vartak el mikor o volt hat eves, az mar mas kerdes.

De egy idosebbel szemben mindig nagyobb lesz az elvaras mint egy fiatalabbal szemben, mig mind a ketto tarsadalmi ertelemben veve fel nem no.

Szerinted igazsagos ugyanazt kovetelni egy 18 evestol mint egy 12 evestol? Mikor a kepessegeik szuksegszeruen nem azonosak?

Valami azt súgja nekem, hogy a kérdező a nagyobb testvér saját családjában.

Minden gyerek azt hiszi, hogy ő kap kevesebb törődést, szeretetet, vele szigorúbbak, mint a testvérével stb.

Én még olyan kérdést nem olvastam (de választ sem), hogy valaki azt írta volna, hogy vele voltak engedékenyebbek, őt szerették jobban, vele kivételeztek, őt több pénzzel segítették, mint a testvérét.

Pedig a valóság általában az, amit 2-es válaszoló (Andizsuzsi) írt!

Nálunk pl. színezi a képet, hogy a nagyobbik gyerekem fiú, a kisebbik lány. Valószínűleg eltérőek lesznek az erősségeik és gyengeségeik, vagy pl. késő este utcán kószálni jobban féltjük majd a lányt stb.

nem szeretem jobban a kisebbet. Mégis:

Ha a 4,5 éves lányom szétrúgja a 1,5 éves lányom tornyát, rászólok, ha többször előfordul, akkor elég erélyesen. ha a másfél éves lányom rontja le a nővére legóját, neki is elmondom, hogy nem szabad, de nem fogom erélyesen leszidni (inkább átviszem másik szobába akkor), mert nem azonosak az értelmi képességeik, nem azonos az ügyességük, és nem volt azonos a szándék.

Hogy mindezt az idősebbik lányom igazságtalannak érzi, azt sajnos tudom, de csak beszélgetéssel tudok tenni ellene, mert hasonló esetben a teljesen egyenlő bánásmód lenne az igazságtalan.

Ugyanígy, az udvaron a kicsit még feldönti örömében a kutya, még segíteni kell a motorozásnál fordulni például, még nem tud egyedül felülni a hintára. A nagy mindezt már tudja. nyilvánvalóan mindkettejükre figyelek, de fizikailag többet vagyok a kicsi mellett, mert neki van erre nagyobb szüksége. Nyilvánvaló, hogy a most nagynak is megadtam mindig ugyanezt,a mikor ő igényelte. Ezt is lehet úgy nézni, hogy a kicsivel foglalkozom többet? Hát persze.

Viszont tudom, hogy lesz olyan is, hogy a nagy mellett leszek több órát, ha segíteni kell a leckét megérteni vagy verset kell tanulni, és akkor majd a kisebb fog egyedül eljátszani (remélhetőleg), és esetleg ő érzi majd úgy, hogy a nagyot jobban szeretem,mert többet foglalkozom vele.

A naggyal többet veszekszünk, mert simán nemet mond, és már meg is tudja tenni, hogy valamit nem úgy tesz,a hogy én kértem (pl. nem áll neki öltözködni reggel). A kicsi még csak halványan próbálkozik, de hát könnyedén megemelem és öltöztetem, hogy a példánál maradjak, nincs annyi konfliktus. Ez az eltérő életkorukból fakad, megint nem abból, hogy a kicsit szeretem jobban.

szerintem minden gyerek felé az igényei szerint kell kimutatni a törődést és szeretetet, és ez időszakonként változik oda-vissza.

Engedékenység::

nem tudom pontosan, mire gondolsz konkrétan, de én például egyszerre vagyok lazább is a kisebbikkel és szigorúbb is, mint a nagyobbal voltam anno. Mindkettő abból adódik, hogy tapasztaltabb lettem, az elsővel elkövetett hibáimat nem szándékozom elkövetni a másodikkal, pedig valahol az lenne igazságosabb:)

Viccen kívül: lazább vagyok, mert például nem esem kétségbe attól, ha két percig vizes ruhában van, vagy megkóstolt egy papírzsebkendőt vagy éppen homokot. De szigorúbb is vagyok, mert amiről tudom, hogy a nagynál hová fajult (pl. esti altatásnál az időhúzás), azt már nagyon rövidre zárom a kicsivel, hogy ne jussunk el ugyanoda. Mint mindig, ezekben az esetekben is nézőpont kérdése, hogy ki mit érez igazságtalan kivételezésnek.

Mivel tesóm "okosabb" nálam én felőlem elvárják, hogy tanuljak és mivel lány vagyok otthon is szinte mindent én csináljak, bátyám meg mikor csak akar elmehet bárhova. Ő amit kér megkapja mivel úgyis messze van tőlünk kell neki, én meg megelégedhetek a selejttel is akár. Ő mindenben jobb, okosabb ügyesebb én meg csak szorgalmas. Ő többre lenne képes én meg nem lennék képes rá a továbbtanulás kapcsán. Mindig azt mondják én is megkapom amit kérek, de csak utána. Szóval ha nem is jobban szeretik, de jobban támogatják.

18 l, 21 f

Egyebkent azt magam peldajabol tudom, hogy sok hibat elkovettem a nagyobbikkal aki elso gyerek volt, amit a kisebbikkel mar nem fogok vagy nem ugy, mert tanultam belole.

Plusz a kisebbik gyerek sokszor alapbol koveti a nagyobbikat, mig forditva nincs igy. Tehat ha raszolsz a nagyobbra, es az halkabban jatszik, akkor a kisebb is ugy fog.

Ne felejtsd el hogy a szulo is fejlodik, a kisebbikkel gyakran "zokkenomentesebben" mennek a dolgok, de ebbol a nagyobbik csak azt latja, hogy vele szigorubbak voltak, tobbet koveteltek, stb.