Miért van az, hogy amióta ritkán látom a tesómat, nem pedig minden nap, azóta sokkal jobb lett a kapcsolatom vele?

Micsoda felfedezések. :)

Az első leirta. Ez mindig így van!

Ez nálunk is így van. Hozzáteszem sosem voltunk igazán jó testvérek. Én magamnak való, csendes gyerek voltam, aki jól eljátszott egyedül is, mindig lefoglaltam magam valamivel. Tesóm pedig az ellentéte, ha nem figyeltek rá, vagy nem minden az akarata szerint volt, akkor hisztizett, dobálózott, soha nem lehetett egyedül hagyni. Emiatt a szüleinknek sokkal kevesebb ideje és energiája maradt rám, mert ő állandó figyelmet követelt ki magának.

Talán ennek is köszönhető, hogy sosem voltunk jó testvérek, a rivalizálás, féltékenykedés mindennapos volt.

8 éves voltam amikor a szüleink elváltak, én apámmal maradtam, tesóm ment anyámmal. Utána egészen jóban lettünk, hétvégente találkoztunk csak, de akkor sokat játszottunk együtt, később elmentünk együtt moziba, vásárolni, hétköznap is néha beszéltünk telefonon. Egyszóval olyanok voltunk, mint a normális testvérek.

Nos, mindez teljesen megváltozott, amikor megromlott a kapcsolata anyámmal, és 13 évesen visszaköltözött hozzánk. Hirtelen megint "össze lettünk zárva", ráadásul mindketten kamaszodtunk, az eddigi jó viszony egy pillanat alatt megszűnt. Hatalmas veszekedéseink voltak,egy jó szavunk sem volt a másikhoz.

Szerencsére ennek a korszaknak vége, de mostanra annyira eltávolodtunk egymástól, hogy olyanok vagyunk mint 2 idegen.

Nem veszekszünk, de nem is beszélünk egymással, a köszönésen kívül semmi mondanivalónk nincs egymással, konkrétan a szomszéd dolgairól többet tudok mint az övéről. Nem tartom valószínűnek, hogy valaha is segítjük majd egymást.

Szóval igen, én is azt állítom, hogy akkor volt a legjobb a viszonyom a tesómmal, amikor nem laktunk együtt.

Nem értek teljesen egyet az első hozzászólóval, illetve azokkal sem, akik helyeselik. Az nem indok, hogy "mert elmaradnak a kis bosszúságok és az apró sérelmek". Nekem személy szerint azért lett jobb a kapcsolatom a bátyámmal, mert rájöttem hogy mennyit is jelent. Nem igazán emlékszem, hogy volt-e valaha köztünk bármilyen nézeteltérés is. Három évvel idősebb mint én. Amikor gyerekek voltunk, neki is meg volt a saját baráti köre, meg nekem is, ezért sok időt nem töltöttünk nagyon együtt. Mivel kisebb voltam, engem jobban fogtak minden szempontból. Itthon, suli után ugyan úgy elhülyéskedtünk, de inkább a barátainkra fordítottunk mindketten nagyobb hangsúlyt.

Már öt éve elköltözött itthonról, ugyanis egyetemre járt Pestre, és már ott is dolgozik. Én is egyetemista vagyok, de az ország másik felében. Ahogy említettem, régebben teljesen természetes volt, ha bármi bajom volt, akkor vagy a szüleinkhez, vagy a barátaimhoz fordultam. Hiába volt itt mellettem, hiába szerettem mint testvér, nem igazán osztoztunk egymás gondjain. Nem is értem miért. Most hogy felnőttünk, és ritkán találkozunk, teljesen átfordult a kocka. Hiába lakunk több száz kilóméterre egymástól, csak max. két hetente találkozunk hétvégente, többet beszélek vele, mint amikor egy fedél alatt, egy szobában éltünk. Ezt mi sem bizonyítja, hogy amikor gyerekek voltunk, akkor Attila - Dávid voltunk egymásnak, most meg Kisöcsi - Braty. :DDD Bánom már, hogy anno ilyenekre nem jutott idő.

Nem tudom a kérdező és a testvére között milyen volt a kapcsolat régen, de törekedjetek arra, hogy sűrűbben lássátok egymást! Barátok jönnek-mennek, de a testvéred mindig is veled marad!:)