Nektek mi a véleményetek erről?

Férjem eddig nagyszerű férj és apa volt, azóta lett ilyen mióta kiderült, hogy a húga babát vár. Nekünk már van egy 10 hónapos kisfiúnk. A húgával mindig is nagyon jól kijöttek, nagyszerű testvérek. Én is imádom a lányt, viszont most annál jobban kezdem megutálni. 6 hetes terhes volt, amikor elmondták nekünk a hírt. Azóta férjem minden este felhívja őket, hogy hogy vannak, 1 órát beszélnek, hogy mikor-milyen vizsgálatra megy, mit csinált ma otthon stb. Mivel már 38 hetes terhes és gyakorlatilag bármelyik percben jöhet a baba, még inkább hívogatja és itthon is csak erről beszél, hogy vajon egyben vannak-e még és mikor születik a baba. El hiszem, hogy izgatott és az első unokaöcséről van szó, de ez már túlzás. Ami még idegesít az az, hogy sógornőm 8 hetes kora óta nem dolgozik, csak táppénzt kap és eléggé megvannak most így szorulva, mert albérletben laknak és a kicsinek is meg kell venni a dolgokat. Erre férjem felajánlotta, hogy majd mi odaadjuk a mi kiságyunkat, babakocsit, légzésfigyelőt... mindent. Mondom és a mi 10 hónapos fiúnk hol fog aludni, miben tolom majd??! Majd megvesszük! Hát persze azért mi se állunk olyan jól, hogy a több százezres kocsi és kiságyat újra megvegyük. Végül abban állapodunk meg, hogy akkor neten veszünk használtan nekik babaholmikat, pl. a kiságyat férjem vitte el nekik kocsival, ő vette meg vidéken. Ami még nagyon rosszul esik, hogy hazajön a munkából és nem magunkról és a kisfiúnkról beszélünk, hanem a húgáról, hogy majd milyen lesz a baba?, mikor születik már meg?, dicsérgeti állandóan a húgát, hogy milyen ügyesen viseli, mennyire büszke rá, ha a húga panaszkodik akkor sajnálgatja, hogy "jaj szegény nem tud rendesen aludni". Engem terhességem alatt egyszer se sajnált vagy mondta volna, hogy ügyes vagyok. Ráadásul én 37. hétig dolgoztam és este 6 után mikor hazaértem akkor főztem és takarítottam. De most a húga a sztár, hogy milyen ügyes, terhesen főz és takarít, persze mert egész nap otthon van 8 hónapja. Húgát folyton el akarja kísérni az ultrahang vizsgálatokra, én könyörögtem neki, hogy jöjjön el velem.

Normális ez szerintetek? Szerintem nem. Hazajön és lóg a telefonon hónapok óta. Ha megszületik a baba, gondolom ugyanez lesz, hogy mit csinál most baba?, hogy bírjátok a babával? Az, hogy én meg már kikészülök az nem számít. Semmi segítségem nincs, egyedül látom el a fiam és a háztartást. Férjem meg csak telefonálgat és heti egyszer megyünk is a testvéréhez.

A húgának a pasiját nem zavarja az érdeklődés, többnyire akkor beszélnek, amikor a pasi dolgozik este. Engem viszont már nagyon zavar. Mikor a húgánál vagyunk akkor jól eljátszik a tesója a fiúnkkal, férjem ebből arra következtet, hogy jó anya lesz, még akár jobb mint én. Hát azért ne tévesszük már össze azt, amikor 2-3 órán keresztül játszol egy gyerekkel vagy pedig 0-24-be vele vagy segítség nélkül és hulla fáradt vagy, mert éjjel 5-6-szor kel és nem aludtál napok óta.

Beszéltem a férjemmel erről, hogy akkor éljen együtt a húgával, ha ő olyan szuper és jó anya már most. Szerinte túlreagálom és minket szeret. De akkor miért nem foglalkozik velünk? Többször megbeszéltük, hogy csökkenti majd a hívások számát és azt, hogy folyton róluk bszél, de eddig semmi változás. És ismétlem eddig jól meg voltunk, kb. havonta beszélt a testvérével, most meg a baba teljesen elvette az eszét. Amivel nem lenne baj, mert én is örülök neki, csak azért ne törődjön már vele többet mint a saját fiával. Vagy rosszul látom?