Mégis mit kellett volna mondanom anyámnak?

20 éves vagyok, kezdek a saját lábamra állni, a húgom pedig a kamaszkor pöcegödrében van épp 12 évesen. Nálunk mindig is megvolt a hierarchia. Mióta a húgom megszületett, ő volt a kisangyal, én meg a csúf nővér, aki totál gonosz, és a pokolban a helye. A húgom finoman szólva el lett kényeztetve. Most pedig 12 éves lett a kisasszony, anyáméknak meg sír a szája, hogy milyen egy lány lett belőle? Pitsanadrágban jár, meg push-up melltartóban, flegma, és 6. osztályban nagyjából mindenből bukásra áll, a tanárnő behívta a szüleimet, hogy beszéljen velük, mert mindenki cédázza az osztálytársai közül, (hozzáteszem, nem véletlenül, mert a kisasszonynak élete büszkesége, hogy minden héten más a "pasija".) Én pedig, amikor feltette nekem anyám a kérdést, hogy hol rontották el, közöltem vele, hogy míg engem drákói szigorban, ha hangom volt, leüvöltöttek, addig a pici, aranyhajú hugicámat nem nevelték, csak elkényeztették, és most beérett a gyümölcs. Erre persze anyám megsértődött.