Magatokhoz vennétek az öcséteket, hogy ne kelljen kollégiumba mennie? Kb. három óra lenne egy nap neki beutazni a suliba és haza, így koliba kéne mennie, de sem ő, sem pedig a szülei nem szeretnék.

Nos eredetileg azt mondtam volna, hogy attól függ milyen személyiség. De így, hogy a ház az övé is, ne haragudj de nem kérdés. Ráadásul nem neked kell eltartani, az ő költségeit fizetik a szülei. Innentől kezdve természetesen le kell fektetni néhány alapszabályt a békés együttélés érdekében, de ha ezt partnerként tudod neki előadni, nem pedig lekezelően "na mit akarsz te kis taknyos" stílusban, lassan össze fogtok csiszolódni.

Az meg úgy gondolom, hogy természetes, hogy olyan helyre megy tanulni, ahol több a lehetősége. Elég gáz hogy ezt rovod fel neki, hogy nem elégszik meg a falusi iskolával.

Én meg azt nem értem, hogy mi a bajuk a kollégiummal.

Amúgy tényleg nem nagyon van választási lehetőséged így, hogy a lakás fele az övé.

Szülőpótlék? Ha így állsz hozzá eleve, már előre elkönyvelhető a katasztrófa. Nem az anyja vagy, a testvére! És hidd el, ezt ő is pontosan tudja. És tudni fogja akkor is, mikor nekiállsz prédikálni valamiről.

Fektessétek le az alapvető szabályokat, és azokhoz tartsátok magatokat mindketten. A fontosabb dolgok mondjuk a zajszint meghatározása (élni és élni hagyni), valahogy beosztjátok a házimunkát, együtt kezelitek a kaját, vagy külön, ilyesmi.

Értem én, hogy mostantól nem lehet bármikor bármelyik sarokban kettyinteni egyet, és úgy alapvetően is elég kényelmetlen mikor egy idegen egyed kerül be egy már megszokott környezetbe, de azért erre számíthattál. Tudtad, hogy a lakás az övé is, és talán azt is gyaníthattad, hogy nem tervez egész életében falun lakni, mikor van lehetősége másra is.

Én már egyetemista voltam, mikor a húgom szintén beköltözött a városba 9.es korában. Bennem soha fel sem merült, hogy én majd parancsolgatok neki, meg hogy engedélyt kellett volna kérnie bármire. Eleve ha megpróbáltam volna megtiltani neki bármit is, valószínűleg kiröhög.

Mindkettőnknek meg volt a saját szobája, és mindketten elvoltunk a saját kis birodalmunkban, nem háborgattuk egymást. Nyilván a közös helyiségeket közösen használtuk, de ott is mindkettőnknek megvoltak a saját polcai, részei, szekrényei, egymás cuccát nem piszkáltuk. A kajánkat is külön intéztük, külön főztünk, a másik kajáját engedély nélkül nem zabáltuk fel, így nem volt ezen vita. Úgy összességében jól elvoltunk, attól függetlenül, hogy természetesen azért nem egyszer veszekedtünk. Bár ezek témája általában a takarítás köré csoportosult, nem pedig arról szóltak, hogy én bármit is meg akartam volna tiltani neki. Ha ez utóbbi lett volna a fő téma, valószínűleg az első hónapokban megfolytjuk egymást.

Elég rossz a hozzáállásod.

Odaköltözhet, ezt már leírták. De miért is kéne tőled bármire engedélyt kérnie? Nem az apja vagy. A szülei szabályait csak ismered te is, azokhoz tartson, de 14 évesen ezt már egyedül is tudja kezelni, ha normális.

Semmiféle szülőpótlásról nincs itt szó! Lakást vált, nem szülőt!