Deperszonalizációs zavar ellen?

Sziasztok, körülbelül 8-9 éve deperszonalizációs zavarban szenvedek, tudtam, hogy valami nem stimmel velem, de nem tudtam pontosan mi, egyszerűen nem éreztem magamnak magam, mintha külső szemlélője lennék a dolgoknak, és ez az érzés nem múlik el, folyamatosan a nap minden percében igy érzem magam, nem régen jöttem rá, hogy a betetségnek deperszonalizáció (idegen érzet) a neve, utána olvastam pár oldalon, de sajnos a tudomány nem túl sokat tud még a kezelésére, és elvileg az emberek mindössze 2%-át érinti tartósan. Ez az idegen érzet túl régóta az életem része, sokszor nem tudok megfelelően gondolkodni, mondatokat nem tudok a fejemben összerakni, ezért sokszor még sztorimeséléskor is összekuszálom a mondanivalómat, mert úgy érzem, hogy más gondolkodna helyettem, és ennek a valaki másnak lenne a dolga, hogy összerakja a fejemben a szavakat helyesen. Vannak barátaim, nem vagyok túlságosan társasági ember, valószínűleg emiatt is, de szeretek eljárni bulizni illetve nyitott vagyok az új dolgokra. Viszont ha valami rossz történik velem képes vagyok napokig azon rágódni még ha nem is jelentős a dolog. Próbálok önbizalmat szerezni, azzal, hogy edzeni járok illetve amit szeretnék azt próbálom megvalósitani, mert talán minél több önbizalmam van annál jobban elfogom tudni nyomni a jövőben ezt az érzésemet. Sokat változtam 1 év alatt, úgy gondolom nem volt könnyű gyerekkorom, sem pedig tinédzserkorom, gyerekkoromban nagyon sokat vertek, mivel volt egy idősebb bátyám is, és nem jöttünk ki túl jól, kisebb voltam, és ha idegesítettem, ami a gyerekeknél megszokott, akkor válaszként ő is megvert, illetve fojtogatott, nem egyszer volt az, hogy könyörögtem, hogy engedje el a nyakam mert megfulladok, tényleg sokszor voltam halál közeli élményben emiatt, amit a mai napig nem vagyok képes megbocsátani neki legbelül, és a kapcsolatunk sosem volt emiatt jó. Otthonról már eljöttem, és külföldön dolgozom, nagyon elvágytam már a családi házból. Az egyik oldalon találtam egy deperszonalizációs zavarban szenvedő beteg gondolatát, ami tökéletesen leírja a jelenlegi állapotomat: „Az elmúlt hatvanegy évben folyamatosan az volt az érzésem, hogy nem létezem.

Bármit is teszek vagy gondolok, semmi sem képes megváltoztatni ezt az érzést. Csak önmagam akarok lenni, bármi is legyen az az én. Annyira vágyom erre.”

Én jelenleg egy 21 éves srác vagyok, de nem szeretném az egész életemet így leélni.