Rátok is rátok jön néha így a sírás?

Nem volt ilyen előtte, de körülbelül a nyáron kezdődött elsőnek amikor is úgy mentem be dolgozni hogy sírtam az oda vezető úton, tömegközlekedésen is. A munkában néha rám jött a könnyezés, de ha húzós volt akkor félre vonultam meg mostam a szemem, vagy úgy mentem vissza hogy ásítozok, és így úgy tűnt mintha azért lenne könnyes a szemem. Múlthéten mikor jöttem vissza a kollégiumba hajnalban egy kis iszogatás után, az út közepétől kb végig sírtam... azon gondolkoztam csak leülök az egyik oszlophoz vagy falhoz, és össze kuporogva csak sírok. Szerencsére koliban eltudtam csapni a fejem a bent lakóktól szóval nem látták. Az egészben az volt az abszurd, hogy előtte semmi bajom nem volt iszogatás közben. Csak úgy hirtelen jött az egész. Legrosszabb hogy szinte bárhol rám tud jönni, sőt eddig többször jött rám az otthonomon kívül, utcán..stb. Van hogy ilyenkor nem mondok semmit, hogy ne hallják a hangomon. Gondoltam rá hogy depresszió miatt is lehet ez, de nem hinném vagy legalábbis úgy érzem hogy egy depressziós ember jobban le van törve nem tudom. Nem tudom mások hogy élik meg a dolgokat. Ti nektek is szokott ilyen lenni? Nagyon rossz ilyenkor mert az amúgy is 0 kedvem, motivációm még rosszabb lesz.

21/F