Alig 30 évesen teljesen kiegettnek érzem magam nap mint nap, nulla energiával, semmit érő élettel, rengeteg defekttel.. Ki lehet még ebből a helyzetből jönni és újra jól érezni magam valahogy?

29 éves nő vagyok. Mostanra teljesen megkeseredett lettem, soha semmihez nincs kedvem, majdnem minden nap fáj a fejem, el járok dolgozni majd aztán alszok délután is, este nehezebben, éjjel felebredek

Így telnek a napok. Kapcsolatom még soha nem volt, egyszer voltam férfival de az se volt egy jó élmény, azóta se érdekel a dolog. Voltak régebben is pszichikai problémáim, szorongás, nehezen beilleszkedes az iskolába stb. Önbizalom hiány azóta is megvan. Szüleimmel mindig jó volt a kapcsolatom de mivel egyedüli gyerek vagyok, kissé atestek sokszor a ló túlsó oldalára, mert túl sokat foglalkoztak velem és nézték minden lépésem, mai napig megszolnak ha valami olyat teszek ami szerintük nem helyes. Már 1 éve egyedül élek, s nem hiszik el hogy én így érzem jól magam. Híztam is azóta 3 kilót amire sose volt példa azelőtt mert évek óta egy súlyban mozogtam. Állandóan piszkalnak hogy mikor lesz már valakim, miközbe én egyedül érzem jól magam. Nem fogadják el a tényt hogy én sosem szeretnék gyereket mert nem tartom magam arra alkalmasnak, rettegek a hányás gondolatától is, magamról is fáradt vagyok gondoskodni stb. Nem lennék jó anya, nem szeretem a gyerekeket. És azt mondták emiatt hogy majd elkezdenek lassacskán másképp állni hozzám és nem fognak támogatni. Sajnos ennek ellenére se tudom és akarom máshogy élni az életem mint ahogy nekem jó. Persze ritkán van hogy az egyedül lét sem jó, amikor túl sokat gondolkodok rossz dolgoknon vagy az idegessgtol ramjon a hányinger. Az el alvással sok bajom van, Frontint szedek rendszeresen mert úgy ellazit testileg lelkileg amit semmi mással nem tudok elérni. Még a fejfajast is az mulasztja el, és ha tuleszem magam és ha ramjon a hányinger, ezt beveszem és megnyugszok, sőt még meg is éhezek utána. Vannak barátaim és időnként szoktunk találkozni, de egy idő után már várom hogy haza menjek és újra egyedül lehessek, imádom a csendet nyugalmat, pihenni. Élni kéne de képtelen vagyok közel engedni magamhoz embereket, ismerkedni is fáradt vagyok és nem is igazán akarom. Egyszer találkoztam egy sráccal de előtte annyi frontint bevettem mert olyan ideges voltam, nem hianyzik nekem a stressz, amikor volt valaki a képbe mindig inkább lefogytam minthogy meghizzak, el se tudom képzelni hogy tudnak mások pasi mellett hízni, én találkozás előtt is tiszta ideg vagyok. Ezért is hanyagolom inkább az egészet. Még ha a szüleim meg is fognak haragudni rám idővel. Egyszerűen nem megy semmi nekem és nincs semmihez energiám hiába szedek vitamint. Kóros, évek óta tartó orrdugulasban is szenvedek, orrspray nélkül se bírok ki 3 óránál többet. Egy elcseszett ember vagyok aki túl hamar kiegett és nem lát semmi boldogságot és értelmet az életben. Mégse tudnék együtt élni senkivel úgy érzem.