40-50 évesen aki még egészséges és nem fáj semmilye, az tényleg olyan kivételes dolog?

Aki addig egészségesen élt, annál nem, aki elötte nem foglalkozott azzal, hogy mit eszik, mennyit mozog, mennyi túlsúly van rajta, dohányzik, stb, annál igen, ritka dolog.

A növérem meg én majdnem egy idösek vagyunk ( másfél év a különbség, mindketten 60 fölött), ö folyamatosan beteg, alig bír mozogni, naponta fél kiló gyógyszert szed, én meg néha beszedek pár vitamint, de ez az egész, semmi bajom, az összes orvosi eredményem (vérkép, vérnyomás, stb)is tökéletes.

A különbség, hogy neki az egyetlen életcélja enni, sokat enni, zsírosakat enni és semmi esetre sem mozogni vagy odafigyelni magára.

Most 160 cm magassággal én 60 kg vagyok, ö meg 130, és nem, nem alkati dolog!

Az 1-es vagyok: egész életemben odafigyeltem arra, hogy ne hízzak el, mozogtam mindig (nem terembe járás, csak normál sport), csak akkor járok jármüvel, ha muszáj, inkább gyalogolok, aktív vagyok fizikailag is meg szellemileg is.

Soha nem akartam "öreg lenni", csak azért, mert elmúltan 40 éves. Gyakorlatilag ugyanazt csináltam mindig meg most is, amit 20 évesen.

Nem csak az elhízás elkerülése - habár az is fontos, föleg Magyarországon -, hanem az aktív életmód is, sok mozgás, meg kiegyensúlyozott életmód.

Szerintem sokat számít az is, hogy igyekszem az életemet úgy alakítani, hogy tudjak örülni neki - és itt nem anyagi dolgokra gondolok, hanem például még a mai napig is örülni tudok annak, ha látok egy szép virágot, egy naplementét vagy hallok olyan zenét, ami tetszik, stb., azaz a mindennapokban is megkeresem az apró örömöket.

Hát én sajnos azt látom magam körül, hogy igen...

Lassan 40 leszek, várom mit dob a gép :))

Akik túltolták a futást fiatalon, azoknak igazábol már 25-30 évesen fáj a térdük.

Aki elhízik, annak meg azért mennek szet az izületei.

Aki sokat vezet, vagy egész nap ül, annak a gerince megy szét.