Miért baj az, ha minden reggel első gondolatom az, hogy "basszus már megint felébredtem, még mindig vagyok"? Muszáj mindenkinek falni, imádni az életet?

Komolyan vannak olyanok,akik azon gondolkodnak,miért élnek?! Tiszta hülyék vagytok?

Menjetek be egy kórházba,ahol kicsi,beteg gyerekek fekszenek hónapokon,éveken keresztül,és osszátok meg velük a beteg hülyeségeiteket,vagy idős nénikkel és bácsikkal,akik minden nap HÁLÁT adnak az életükért... felháborító ez a hozzáállás,komolyan mondom... másnak esélye sincs az életre,egyesek meg azon siránkoznak,hogy élnek? Gratulálok... két-három napot ha eltöltenétek egy gyerekosztályon,ahol rákos beteg gyerekek vannak,azonnal helyrejönne az agyatok...

Az előző válaszoló vagyok...

Azért kéne akarnod jobban élni,mert akkor szembesülnél azzal,mekkora adomány az,hogy egészséges vagy (bár a mentális egészséged felől vannak kétségeim ezek után a kommentek után),van lehetőséged élni,változtatni,elérni dolgokat... és igen,EZ a hozzáállás,amit én vallok,értelmes. És hogy miért gondolom így? Mert megtanultam értékelni és szeretni az életet,és megtanultam azt,hogy igen,a világ tele van gonosz emberekkel,szar helyzetekkel,de mindig arra kell gondolni,hogy milyenek az esélyeid.Volt olyan ismerősöm,aki kamasz korában halt meg rákosan, mégis az utolsó pillanatig értékelte a legapróbb dolgokat,és ezért tisztelem azokat,akik betegen is meglátják a szépet. De Te nem ezt csinálod,hanem olyasvalamin gondolkodsz,ami másnak "alap"... ezen eltanakodnék a helyedben.

Ahelyett,hogy idegen emberektől kérdezgetnéd,hogy vajon normális-e,hogy minden nap azzal kelsz,hogy életben vagy,kicsit kitekinthetnél az életedre,hogy van-e mit megváltoztatnod ahhoz,hogy másként lásd kicsit a dolgokat...lehet lázadni,meg írni az ellenvéleményt,de remélem,hogy rájössz,micsoda érték az élet,és megtanulod szeretni...sok sikert hozzá.