Miért van az, hogy az almaim ennyire befolyasolni tudjak emocionalisan a mindennapjaimat?

Engem is mindig megérintenek az álmaim. Tegnap éjjel pl azt álmodtam, hogy gólyatáborban jártunk, ahol játszottunk és nem vettük észre, hogy hárman berohantunk egy barlangszerűségbe, ami amúgy a leopárdok helye volt. Alapból elég eszement... :D Nem tudtam kimászni, mert kicsi volt a lyuk, ahol kiférhettem volna, aztán egyszercsak megjelent egy srác, aki nem mellesleg ugyanarra az egyetemre jár, mint én és bátorított, kihúzott, ergo megmentett. Azóta csak erre a srácra tudok gondolni, de konkrétan mint ha tényleg hálás lennék neki és legszívesebben megölelgetném élőben is. Komolyan mintha gyengéd érzelmeket táplálnék iránta, pedig eddig eszembe sem jutott, hogy ő nekem bejönne.

Ha rossz álmaim vannak az ugyanúgy rányomja a pecsétjét az egész napomra.

Amúgy érdekes, mert néha álmodok, de nem érint meg különösebben, valamikor viszont annyira élethűre sikeredik egy egy álmom, hogy volt hogy felébredtem és ziláltam, könnyes volt az arcom, stb.