Vannak vicces kórházi történeteitek?

Nagymamám egyik szobatársát jól begyógyszerezték éjszaka, teljesen beállt. Kiment pisilni, de a kórterembe már nem talált vissza, rosszba ment be, kinyitotta a "szekrényét", látta, hogy nem a saját holmija van benne, szóval elkezdte kidobálni belőle az összes cuccot...

Ott már szóltak a nővéreknek, mikor végzett a szekrénnyel le akart feküdni, de nyilván ott feküdt egy beteg az "ágyán", de nem nagyon zavartatta magát, a nővérek úgy fogták vissza, hogy ne feküdjön rá a másik betegreXD

Mikor kicsi voltam elküldtek EKGra az egyik gyerekbetegség után, hogy nem lett-e szövődménye. Csak a tappancsok annyira csikiztek, hogy röhögés közben leestem az ágyról. Aztán azért nem tudtuk folytatni, mert az orvos röhögött rajtam:D

Hallod ha ezt elolvasod (mondjuk látni kell ezt) beszarsz. :D

11 évesen törött ujjal mentünk be a Kenézy-be és ott vagy 2 órát eltöltöttünjk mert sokan voltak. Közbe odahoztak 3 ilyen Hótrészeg embert akik már állni se tudtak... Nah és volt még 2 rendőr, ők hozták be. Az egyik ott pofázott minden szart a zsarunak, amikor az hátravitte a folyosó végére, és mindenki csak egy nagy puffanást hallott. Hát mi pont ott ültünk ahol látszodott az eset, hát találd ki? Egy rendőr leszerelőfogással úgy leterítette a Gádzsót hogy öröm volt nézni :D és azt mondja a haverjának, menjünk haza még van otthon 4 liter pálinka meg kell inni.

Éjszaka a kórházban megbolondult a lámpa. Ha az egyiket felkapcsoltam, akkor nem világított, ha a másikat is felkapcsoltam, akkor meg működött mind a kettő. A másik meg csak halványan vibrált. Gyerekfejjel nem értettem mi a gond. Felnőttként jöttem rá arra, hogy a nulla-vezetékkel lehetett valami gond.

Régen a MÓKA című viccújságba írt egy srác, aki polgári szolgálatos volt egy kórházban, és olyan sztorikat írt le, hogy a hasunkat fogtuk a nevetéstől.

Már nem nagyon emlékszem rájuk, de kettő beugrott.

1. A raktár ablakán dobálta ki a kacsákat, és azt kiabálta, hogy szabadok vagytok, repüljetek!

2. Írt egy srácról, aki katonaként nem ment vissza EÜ-szabadságról vagy valami hasonló sztori, égre-földre keresték, közben meg a kórház egyik felújítás alatti kórtermében lakott, a srác meg a haverjai meg vittek neki kaját.

Engem mikor műtöttek elötte begyógyszereztek és eléggé magamon kívűl voltam. Nővérem mesélte, hogy neki és a doktornak arról meséltem, hogy most jól esne ha kiverném meg, hogy szerintem most ha nem verem ki fel fog állni. Tök ciki volt. A nővérem ott röhögött rajtam utána.

F/16

Amikor ovis voltam kivették az orrmandulámat. A műtét előtt kaptam valami nyugtató szerűséget és onnan kezdve kiesett minden, a szüleim mesélték, hogy milyen hülyeségeket csináltam. Meg akartam csókolni az egyik ápolófiút, mert olyan tündérherceges feje volt, és én ezt el is mondtam neki.

Miközben toltak a műtőbe, egy darabig jöhettek velem a szüleim és az ágyam mellet sétáltak én meg felültem az ágyban , és apukám nyakába csimpaszkodtam és azt kezdtem kiabálni, hogy én egy kismajom vagyok.

Tavaly 6 napig kórházban voltam, mert műtötték. Szobatársnőm evőeszközöket kért kölcsön, de ódzkodtam a gondolatától, hogy egy helyen, ahol nem tudom rendesen megtisztítani őket, egy idegen szájában legyenek, mielőtt én is használom. Udvariasan visszautasítottam; javasoltam, a nővérektől kérjen műanyag evűeszközt; adnak és későbbre félre tudja tenni.

Elkezdett sírni... Órákon át feküdt az ágyában és sírt... Telefonálás közben is majd utána is... Csak sírt, megállás nélkül. Bejött a kiskamasz lánya és neki is sírt... De a sírás indokát akkor még nem ismertem és nem is érdekelt; elvégre folyamatosan és mindenen sírt...

Amikor bejött édesanyám, a nő odament hozzá és elmondta, hogy én a lánya előtt durván visszautasítottam, hogy nagyon goromba voltam és nem adtam neki evőeszközt. Mindezt őgy, hogy 27 éves voltam akkor :D

Azon az estén a nő jelezte, hogy beszélni szeretne velem... egész este sírt nekem... és az elhunyt apjáról mesélt...

Még arról volt híres a nő, hogy, ha bejött édesanyám akkor, hiába volt vele ott a családja, belefolyt a beszélgetéseinkbe és, mikor édesanyám hazament, akkor hozzám kezdett el megállás nékül bezsélni.

Másnap szabadultam a kórházból. Még életemben nem élveztem úgy a csendet :D