Milyen zavar, ha nem találok meg a szememmel tárgyakat, néha nem tudok megkülönböztetni embereket és nem találok meg szövegrészleteket? Disz-micsoda?

Az az idegrendszeri jelenség, ami végigkíséri az életemet, talán egy megnevezhető zavar, mint a diszlexia vagy a diszgráfia?

Hozzáértők segítségét kérem.

A tünet vizuális jellegű: nem tudom a szememmel megtalálni a dolgokat.

Pl. a közértben ha keresek egy bizonyos fajta vajat, hiába állok a hűtőpult elé, és keresgélek hoszsasan (ez eltarthat másfél-két órán át is), egyszerűen nem találom. Végül segítséget kell kérnem, elveszik az orrom elől, és a kezembe adják. Otthon is csak úgy találok meg dolgokat, hogy EMLÉKSZEM, hova tettem. Ha már valaki más is jár a lakásban és arrébbtesz dolgokat, akkor teljesen el vagyok veszve, mert ha csak 10 centit is arrébbtette, már nem ott van, ahol emlékszem, és teljesen reménytelen, hogy megtaláljam.

Más: az IWIW-en megváltoztatták a kilépés módját, és én nem találtam meg a kilépés gombot hónapokig. Mindennap 1,5(!) órát töltöttem el a kilépés-gomb keresésével, végül az idegtől és kétségbeeséstől sírva kilépés nélkül zártam be az ablakot. Csak úgy oldódott meg, hogy hónapok elteltével fórumon megválaszolták nekem, hogy hol van az új gomb.

És amikor megváltoztatnak egy webes felületet, mindig nulláról kell kezdenem a tanulást, hogy mi hol van.

Most is jó időbe telt, míg megtaláltam a fórumot az NLC-n, mert még a régi felület volt, amikor utoljára itt voltam.

Más: hasonló karakterű embereket nem tudok a külsejük alapján megkülönböztetni. Ha pl. egy filmben nem olyan különbözők a karakterek, mint a Gyilkos elmékben, akkor én el vagyok veszve. Nem tudom, ki kicsoda. Az életben sem kinézetük alapján ismerem fel az embereket, hanem gesztusuk alapján.

Tehát egypetéjű ikreket még sosem láttam hasonlónak, és nem értem, hogyan keverhetik össze őket az emberek, egy karakterű személyiségeket viszont simán összetévesztek. Pl. amikor először mutatnak nekem egy fiúzenekart, akkor tök egyformának látom a tagokat, és nem értem, hogy mi alapján mondják róluk, hogy az egyik helyesebb, mint a másik. Férfiak dettó: az nekem a szép, amelyiket szeretem, a többi egyforma...

Más: egy hosszú szövegben sem tudom megtalálni a számomra lényeges, keresett részt.

Társaságban is sokszor érzem úgy, hogy van valami, amit tudnom kéne, és rajtam kívül mindenki tud és lát, és én nem értem, honnan tudják.

Több emberi viszonyom romlott meg úgy - szüleim is sokszor vetik a szememre - hogy valamit NEKEM kéne észrevennem, mert nyilvánvaló, és ők nem hajlandók megmondani, mi az.