Mit tehetnék ez ellen?

A helyzet az,hogy már egy ideje depresszióval,magány érzéssel és teljes közömböséggel kűzdök. Az élet halad tovább mellettem viszont az embereket sajnos nagyjából taszítom önmagamtól illetve elég szenyák mostanában. A bensőmben teljes ürességet érzek,úgy "érzem",hogy nincsenek érzéseim,olyan vagyok,mint egy üres konzervdoboz kb.Nem vagyok képes arra,hogy szeressek,utáljak bárkit is,nem kötődök érzelmileg senkihez sem.Ha megbántanak az sem fáj igazán belülről,ha szeretnek azt sem tudom érezni. Próbálkoztam már bulizással,vidámparkkal,hogy elő jöjjenek az érzések,de semmi. Valahol hatalmas nagy fájdalmat érzek,de ezt is másképp élem meg. Néha előtör bennem az,hogy megszeretgetnék vkit,de aztán csillapodik. Ami velem történik azt is teljesen kívülállóként élem meg olyan mintha egy harmadik személlyel történne meg én csak kívülálló vagyok. Olyan silánynak érzem magam,olyan,mintha egyedül lennék a nagyvilágban. Van valaki aki tetszik és elmondhatatlanul szeretem,de ezt is csak belülről élem meg. Nagyon össze akarok vele jönni,de így ebben az állapotban esélytelennek látom. De én nem adom fel… Olyan sötéten látok mindent „úgy érzem” ennek már soha nem lesz vége,hanem mindig is így fogok „érezni”.SOHA nem voltam még ilyen helyzetben ezért nem tudok mit kezdeni ezzel a közömbös állapottal…

Volt már közületek bárki is ilyen helyzetben? Ha igen Ti,hogy jöttetek ki belőle? Nagyon kéne a segítség mihamarabb...

Értelmes,normális,jóindulatú válaszokat várok!

Előre is nagyon köszönöm szépen! :)))