Félek, szorongok naponta sokszor, néha pici idegeskedésem van de nem érzek depressziót, hogyan kezelhetném ezt? Gyógyszerek kizárva meg pszichiátria vagy hogy?

Elmész a házidokihoz és elmondod neki. Lehet elküld pszichiátriára ,nem kell megijedni nem adnak feltétlenül gyógyszert,pszichológushoz is elküldnek esetleg,ha szükséged van rá. Én túl sokat vártam és a különböző lelki eredetű betegségek miatt kikészültem idegileg. Nem kell félni.

Egyébként a pschichiátrián alap,hogy kitöltetnek egy Beck féle tesztet,amit a neten is megtalálsz és kiértékelheted magadnak.

Ha szeretnél priviben is írhatsz.

32éves anyuka vagyok.

Szerintem ez egy nagyon nehéz dolog. Mások véleménye nagyon bennünk van, pláne ha már a szüleink nagyszüleink sem az öntörvényű, hanem az inkább megfelelni akaró jelleggel bírtak. Az a hitünk, hogy bennünket nem szeretnek eléggé eléggé bénító lehet.

Szerintem hosszadalmas meló ezen lazítani.

Próbáld elképzelni, hogy mi van ha rólad írták azt és maradj együtt picit ezzel a helyzettel ne gyere ki belőle. És próbálj meg szabad maradni benne. Hogy ez megtörtént azt pl onnan veszed észre, hogy képes vagy mosolyogni rajta, meg azon gondolkodni, hogy merre tovább könnyedén mégha valaki rosszat is gondol rólad. Ez az ő gondolta alapvetően semmit nem okoz. Sőt segít is mert meg tudod érteni belőle őt vagy magadat kicsit. Szóval a lényeg, hogy ne ijedj meg attól, hogy ha valami negatív van, mert lehet ilyenkor tovább mozogni, nem kell lefagyni.

És tudd ettől függetlenül, hogy te mit akarsz. Ha pl valaki negatív veled. Az nem jelenti, hogy neked is annak kell lenned. Mert ha te őt kedveled és jóban akarsz vele lenni, akkor nyilván olyasmit kell csinálnod, ami őt ebből a helyzetből kiszedni, ahol jobban megérthet téged és nem olyasmit ami tovább eltávolít. Ami persze lehet az is, hogy te is negatívabb vagy, de akkor azért csináld, mert azt hiszed ettől tényleg helyre jöhet valami. Ami amúgy szerintem ritka.

Meg nem jár nekünk, hogy minket kedveljenek igazán. Sok ember semleges vagy épphogy kedvel, esetleg nem is kedvel. De ezzel nincs baj. Ebben simán lehet létezni. Nem kell félni. Ez nem egy abnormális állapot. Ettől merni kell megmutatni magunkat, részt venni a dolgokban, keresni másokat, mert csak így van esély, hogy azok meglássanak minket, akik aztán kedvelhetnek tényleg.

Persze mégegyszer ez az egész nagyon nehéz. Mert nehéz kilátni az egészből.

Haha végül is fogalmam sincs, hogy van e köze annak amit írtam hozzád :D