Kórház utáni depresszió?

Én felállítanék egy napirendet, és megpróbálnám betartani. Lenne benne napközben egy jó óra séta. Ha sikerül betartani, sikerélményt jelentene.

Egy cipőben járunk, azzal a különbséggel, hogy az egész karácsonyt ott töltöttem és még a szobatársam is meghalt akit nagyon megszerettem. Ja és még dolgozni sem mehetek azóta sem, meg azt sem tudom meggyógyultam e. A kórházban még tartottam magam. De ahogy hazaengedtek az első 2 hetet konkrétan végig bőgtem. Nem brtam abbahagyni még a wcn ülve sem, és aludni is alig tudtam, meg semmi nem érdekelt. Semmi, az égvilágon. Még egy könyv vagy film sem. Enni sem tudtam, úgy erőltettem. Pedig nem a a hasam fájt. Azt hittem meghalok, mert úgy rettegtem, hogy visszakerülök a kórháza és sosem lesz ennek vége. Azt tanácsolom, adj időt magadnak, és fogadd, el hogy most így érzel. Ez teljesen normális egyébként. És lehet most ijesztő de el fog múlni. Velem borzalmas szörnyűségek történtek....nem akarom részletezni....de ahogy teltek a napok, mindig kicsit jobb lett. Én szinte teljesen egyedül is voltam/vagyok. De nem is akartam már társaságot, hogy így lássanak mások. El fog múlni hidd el....ez egy trauma amit fel kell dolgoznod és ennek idő kell. Most még sötét is van meg esik az eső, hideg van, ez sem kedvez a jókedvnek. Majd jön a tavasz és elmúlik hidd el. Addig meg ha módod van rá, próbálj olyan dolgokat csinálni amik örömet okoznak. Bármilyen apró dolog legyen is az. Megkérdezhetem miért voltál kórházban?

3. vagyok és azt elfelejtettem írni, hogy nekem eljött az a pont, hogy már lesz@rom az egészet. Mert egyszerűen annyira vágyom az életre, és akkor elindultam sétálni és élveztem, hogy kint lehetek a levegőn és úgy voltam vele, hogy mindegy mi lesz, én addig is kihasználom a napokat és megpróbálom jól érezni magam amíg lehet. Aztán hátha most már tényleg meggyógyulok és vége lesz a rémálomnak. A te kezedben van a döntés, hogy egy helyzet bármilyen rossz is te hogyan reagálsz rá.

Szerintem hagyd azt amit a szervezeted kíván, és ne akarj most hajtani. Aludj és pihend ki ezt a traumát. Kell ennek idő....ne várd, hogy minden olyan legyen azonnal mint előtte. Ez nem megy. El fog múlni....de idő kell neki...ezt fogadd el....a szervezetednek és a lelkednek is jót tesz az alvás....így tudod most legjobban feldolgozni az átélteket. Később jobb lesz hidd el, ne ess pánikba ettől.

Megértelek....nagyon nehéz lehet ez most neked. De azt tudod, hogy ettől még lehet babád majd. Van egy szép és tökéletes élet amit elképzelünk magunknak...aztán sajnos az élet másképp alakítja és nem pont az lesz amiről álmodtunk. Ezt nagyon nehéz feldolgozni....de ha nem a veszteségeket nézed, hanem azt amid van...mert biztos az is van. Akkor könnyebb tovább lépni és megtalálni az örömöt még a legrosszabb helyzetekben is. Természetes ha kiborultál....ahogy telik az idő, minden nappal jobb lesz....ne ijedj meg ettől. Ez nem depresszió csak bánat....és ahogy jön a tavasz el fog múlni. Ha aludni esik jól akkor aludj minél többet....az alvás segít feldolgozni a problémákat és fájdalmakat. Remélem a műtéttel vége és meggyógyulsz most már. Ha jön a jó idő meg menj ki a szabadba meg társaságba....addig meg pihend ki ezt a sokkot.

Majd ha már mozoghatsz rendesen. Kezdj el valami sprotot. Az nagyon sokat segít a hanulaton. A futás pl.a feszültséget is levezeti és nem leszel olyan álmos sem. A jóga nyugtatólag hat....sok a lehetőség.

nem vagy egyedül. Egy hét láblóga jó, most még természetesen ne kezdj el sportolni . Viszont próbálj meg kimenni a friss levegőre, mint ahogy többen javasolták, sétálj. persze ne egyedül. Szomszéd, barát barátnő, tesó, először csak kis kört, aztán lehet egyre nagyobb távot. És ne a netet bújd, olvass, fejts rejtvényt , nézz filmeket, nézd a téli olimpiát. Kitartást, tudom milyen!