Oxigénes viztől lehet bajom ja megiszom?

(10-es voltam) Az ásványvíz kezelési eljárásoknál tilos a szűrés előtti aktiválásra klór származékot használni, ezért szinte kizárólag ózonnal dolgoznak. A szűrés utáni csírátlanításra UV lámpán vezetik át a palackozás előtt. Mivel az háromatomos oxigén légköri nyomáson és hőmérsékleten durván nehezebb a levegőnél (16+16+16 > 16+1+1) spontán kialakul a legolcsóbb ásványvíznél is annyi oxigén dúsulás, ami az oxigénes víznél a palackban marad.

II. lecke. Minden ásványvíz ugyan olyan rozsdamentes szűrőtartályokon keletkezik, ugyan olyan szűrő kavicson. Mind egyforma! csak én jobban érzem magam, ha drágábbat iszom, "mert én megérdemlem!" Ha olcsót iszom, én csak annyit érek.

III.lecke. A csapvíz gyakran jobb minőségű, mint a palackos (Kivétel Budapest és környéke a partiszűrés miatt) A víz ugyan abból a Pleisztocén Alsó-Pannon rétegből származik, ugyan olyan szűrőkavicson veszít a Vas- Mangán As és nitrogén származék tartalmából, csak a tartály egyszerű festett szénacél és nem rozsdamentes.

Ha mégis hasmenést kapsz a VII. emelt magasságában, az nem az utcai rendszer hibája, hanem a társasházi vízmelegítőé. (megtelepszik a keverő csaptelepeden és a csíraszám szobahőmérsékleten az egekbe szárnyal.

Én szűrőkancsót használok. Megjegyzem az aktívszén patron hővel regereálható, valamint a patront nem kell eldobni, amíg a klór szaga meg nem jelenik a szüreten.

Talán ennyire nem kellene bonyolítani. A baktériumok nagy része oxigénhiányos környezetben érzi jól magát, ráadásul ha felborul a szervezetünkben az egyensúly, akkor betegek leszünk.

Vannak halak, amik a légköri levegőt lenyelik és a beleiken átpréselve kinyerik belőle az oxigént. Ezek általában oxigénhiányos vízben élnek, de ha náluk működik, akkor valamilyen szinten az emberben is. Ha a vérbe sok oxigén jut, akkor megszűnik a fáradtság, mert az izmok oxigénhez jutnak. A rákos sejtek is az oxigénhiányos környezet miatt fejlődnek. Ha így nézzük, valóban hasznos az oxigénes víz, ráadásul ez nem is újdonság.

Csakhogy ott a probléma, hogy mire megiszod a vizet, addigra az extra oxigén elillan belőle. Persze így is több oxigén marad benne, mint a csapvízben, de azt már csak a halak tudják értékelni.

Amikor az alkohol a szervezetben elbomlik, rengeteg oxigén szabadul fel, ami közvetlenül a vérbe kerül. Ettől van a szédülés és bódultság érzése. Csakhogy az oxigén nagy mennyiségben roncsolja a sejteket, tulajdonképpen szinte szó szerint elégeti.

Valaki helyesen írta a hidrogén-peroxidot. (H2O2)

Ez egy vízrokon vegyület, (H2O). Erős fény, radiaktív sugárzás, hő, stb. hatására egyébként víz és Ózon molekulára bomlik. Az ózon erős oxidálószer. Azaz agresszív fertőtlenítő anyag, ami azonban hamar normál O2, azaz oxigénmolekulára esik szét. A boltban kapható 30%-körüli hidrogén peroxid pár év alatt elbomlik desztillált minőségű vízre.

Erős hígításban (0,3...3% körüli kocentráció) egészségügyben, sterilizálásra, bőr, sebfertőtlenítőként alkalmazzák. Műtétek alatt ezzel átitatott kendővel törlik át összevarrás előtt a szöveteket.

Tovább hígítva az ivóvízben található mikroorganizmusokat is elöli, ami szennyezett víz esetén a klórozáshoz hasonlóan hat. Ráadásul USA-ban több szakorvos is javasolta már erősen hígított peroxidos ivóvíz ivását. Egyesek évtizedek óta fogyasztják és esküsznek jótékony hatására. Az biztos, hogy pl. a gyomorfekélyt okozó bacilust elöli, a savszintet hatékonyan csökkenti. Továbbá a táplálékban bejutó vírusok számát jelentősen csökkenti, a baktériumokat erősen legyengíti.

Nyilván helyzet kérdése, mikor pozitív a kifejtett hatás. Egy felborult egyensúlyú szervezetben jelentőst pozitív vagy épp negatív változást hozhat, míg egy optimálisan funkcionáló, makk egészséges embernél egyértelműen csak ronthat a helyzeten...

Általánosságban a "peroxid ivást" az orvosok többsége helyteleníti, de az igazság pro és kontra nem egyértelmű.

Klórozás helyett a peroxid esetleg alkalmas lehet(ne) ivóvízhálózatok fertőtlenítésére, azonban a bomlékonyságaés nehéz ellenőrizhetősége miatt ritkán alkalmazzák. Ugyanis a csövekben nem zárható ki a felhalmozódás, a koncentráció egyenetlensége. Klórmész esetén az opálos szín, illetve a percekig érezhető szúrós szag, valamint jellegzetes íz jelzi a túlzott koncentrációt, illetve óvatosságra inti, elveszi a kedvét a fogyasztónak, hogy veszélyes mennyiséget magához vegyen.

Peroxid esetén ezek az intő jelek hiányoznak.

Nem szorosan kapcsolódik, de apróbb történeti érdekesség, hogy kis hazánkban az átkosban sorozatban fejlesztettünk afrikai országokban erősen szennyezett vizeket tisztító berendezéseket. Külön mini-iparág épült erre. Nekem még mutattak ebből a rendszerből helyben gyártott alkatrészeket, illetve ismertem ezen a projekten dolgozókat is.

Vélhetően távlati szempontból nem humanitárius érdekek motiválták az állami szerveket a támogatásra, hanem polgárvédelmi, hadi alkalmazások, de ez kb. olyan, mint a mai zöld szervezetek. Tesznek egy sor jót is, a finomlelkű aktiviták táncolnak örömükben, mennyi jót tesznek. A háttérben viszont már átlagember számára teljességgel felfoghatatlan, ismeretlen dolgok és érdekek munkálnak...

Szeged környékén is volt egy kutató-fejlesztő csapat, az én ismereteim ezektől származnak. A vizet mechanikus szűrők sorozatával megtisztították, majd a művese állomásokhoz kifejlesztett molekuláris filterekkel a nagyobb méretű bacikat is kiszűrték. Ezek után a víz hűtött tartályban állt 24..72 órát. Ezalatt UV-C lámpa világította meg, valamint egy nagyfeszültségű elektróda közt elhelyezett kvarcüveg csőben keringették. Az UV az egyik legjobb baktérium és vírusölő. Hatására szétesnek a mikroorganizmusok sejtburkai, membránjai, roncsolja azok DNS szerkezetét. E mellett az UV hatására a vízben minimális mennyiségű ózon keletkezik, ami a peroxid bomlásának is a hatóanyaga, azaz tovább fertőtlenít.

Végül a nagyfeszültségű térben átvezetett vízben szintén folyamatosan ózon szabadul fel. Ez az utókezelés a korábbi mechanikus szűréssel együtt teljesen képes a vizet csíramentesíteni.

(Létezik még a nagyfeszültségű kezelésnek egy másodlagos hatása, ami a molekulákban dielektromos polarizációt kelt. Ez szintén csíraölő hatású folyamat, polgári szakirodalom nem is igen van rá...)

A hűvösen tartott/aktívan hűtött tartályban több tízórás pihentetés a végleges organizmus pusztulás és maradék ózon elbomlása miatt volt szükséges.

Pár éve a rádióban meglepve hallottam, hogy hazánk segít víztisztító berendezések afrikai adományozásában. Meg is örültem az iparág újjáéledésének, vagy újra felszínre kerülésének. Kíváncsi lennék, vajon mit fejlődhettek a 70..80-as évek óta...

De a kerülő után vissza kicsit még a peroxidra:

Az élelmiszeriparban (tejiparban a tej savfokának beállítására, savanyodásának mérséklésére, húsiparban a felvágottak szép, rózsa színének peroxidos főzéssel való beállítására és hasonlókra, - plusz fertőtlenítőszeres gép, eszköz, szerszám lemosásra - egyaránt tonnaszám alkalmazzák. Természetesen csak olyan kis adagban, esetleg hőkezeléssel elbontva, hogy aktív peroxidmolekula az emberi fogyasztás során már ne maradjon az ételben...

Egyszóval: a vizek kezelhetők ózonnal, UV-vel, peroxiddal, oxigénnel dúsíthatók vagy ezek kombinációjával. Tévhit, hogy a vízből azonnal "elillan" minden nem kémiai kötésben lévő oxigén.

A kérdésre is válaszolnék:

A természetes folyóvizek, csobogók, patakok levegőzése okán levegővel eleve feldúsulnak és mikrobuborékokban csökkenő mértékben, de sokáig megőrzik azt. Ha erre tervezett, alkalmas berendezés a csak 16% oxigént tartalmazó levegő mikrobubikat tiszta, 100% oxigénre lecseréli, az mindenképp jelent valamit. Azt viszont kétlem, hogy a bélben lévő anerob és aerob organizmusokra minden embernél egyformán hatna az ilyen víz tartós és kizárólagos ivása. (Napi 1..2 pohár szerintem itt jelentéktelen mennyiség lenne.) Nagyobb mértékű rendszeres fogyasztása el fogja tolni a szervezetben beállt egyensúlyi állapotot valamerre. Szerintem esetfüggő, hogy kinek árt és kinek használ - sokféle rendellenesség van, nem hiszek az uniformizált, "egyenterápiákban"...

Ne haragudj, de ettől már én is eldobtam az agyam. Persze logikus, csakhogy a vízbe nem kevernek vegyi anyagokat. A vizet a legelterjedtebben fordított ozmózis alapú szűrőrendszerekkel tisztítják. A vízben semmi más nem marad, csak kisebb molekulák, mondjuk némi ásványi anyag, de abból is csak nagyon kevés. Emberi fogyasztásra úgy lesz alkalmas, ha ásványi anyagokat kevernek bele. Így működik a városi vízhálózat, a nagy szállítóhajók ivóvízellátó rendszere és persze a katonai táborok is ilyeneket használnak.

Az oxigénes vízben eleve nincs semmilyen peroxidos vegyület, nem valószínű, hogy engedélyeznék. Csakis oldott molekuláris O2. A nyílt vízben 10mg szokott lenni, a csapvízben és a palackos vízben kevesebb. Fel lehet húzni mondjuk 25mg-re, de állítólag 2000 van benne, ami eléggé hihetetlen. Viszont ha lecsökken a nyomás, vagyis kinyitod a palackot, akkor az extra O2 felszabadul és eltávozik a környezetbe. Pontosan úgy, mint a szénsavas italoknál a CO2, csak gyorsabban. Marad benne O2, de nincs igazán jelentősége.

Na igen, van olyan, hogy tündérvíz. Normális leírást még nem olvastam róla, még annyit sem, hogy mennyi az O2 tartalma. Mindegy, kamu úgyis.