COVID_akik nem oltatják be magukat, miért nem?

Mert fölöslegesnek tartom...

Nélküle is megvagyok, vírus kezdete óta semmi tünetem nincs.

Meg amúgy is ha elkapnám, nem halnék bele meg családomon is már átment rajtam kívül. ÉS ők már be vannak oltva.

Nem fogom beoltatni magam csak úgy majd ha kötelező lesz akkor is kijátszom az utolsó pillanatig.

23L

Mert nem vagyok egy bohóc, aki úgy táncol, ahogy mások fütyülnek.

52/F

Igaz, csak 48 vagyok...

Én szeretném, de a betegségem miatt nem tehetem. A covidba meg belehalhatok. Most estem át rajta enyhén, szerencsém volt. Mivel az antitestek valószínűleg bennem jóval rövidebb ideig maradnak meg, elkaphatom újra, meg újra. És nem biztos, hogy legközelebb is ilyen szerencsés leszek.

Nos én 56 éves vagyok. Azért mert mérlegelem a kovid elkapásának esélyét és sulyos szövődmény kockázatát, és messze nem jön ki annyira félelmetes adat, mint amit a média sulykol. Az oltást viszont ha beadatom, akkor az tutira bennem lesz ellentétben a coviddal, amit akár meg is úszhatok. Viszont amíg nem tudni, hogy hosszútávon milyen hatása lesz az oltásnak, addig nem akarok ilyen kis veszélyért oltakozni.

A másik ok pedig az, hogy erőltetik, amilyen undorító módon meg akarnak róla győzni. Ez nekem bűzlik. Ha valódi veszély lenne, nem kellene ilyen aljas módon eljárni.

8

Jó, de attól nem félsz, hogy a fulladás mennyire fáj? Mert én se mentem kórházba 3 hétig, mert akkor még nem volt tiszta, hogy mi lehet, és azt hittem egyszerű influenza. És én csak egész nap fulladoztam, nem kaptam rendesen levegőt, ülve próbáltam aludni, csak azért vártam, mert féltem elindulni, és igazából minden nap más volt, először rosszabbodott, aztán mire feladtam, hogy akkor mégis bemegyek a sürgősségire, reggelre még egy kicsit jobban is lettem, és enni is tudtam valamit, nem csak inni, úgy hogy nem is éreztem az ízét.

Mondjuk, azt nem bánom, hogy erősen fogytam közben, és aztán rámjött a kedvenc régi kötött blúzom.

Igaz, hogy nekem különben is ijesztő volt fulladásra még gondolni is, de azért egész más volt, hogy sokszor nem kaptam levegőt és azt se tudtam, hogy mikor kezdődik, hogy hiába veszek levegőt, nem jön, nem jön, aztán hlistem mégis jön, most meg se mozdulok, mert most jó.

Utólag belegondolva, rögtön az elején orvoshoz kellett volna mennem, akkor nem szenvedtem volna hetekig. És rosszul is járhattam volna, de tavaly januárban még nem tudtuk, hogy mi van.