Mit tegyek ha teljes mértékben kivagyok készülve?

Már lassan november óta tart nálam egy depressziós állapot. Nagyon rosszul érzem magam lelkileg de nem kapok támogatást, hiába kérek és csak elutasítás a vége meg hogy csak az én hibám az egész. Naphosszakat ülök egyedül az ablakon előtt, keserűen meredek magam elé és nekiállok tiktokozni hogy ne teljen meg az agyam az öngyűlöletemmel újra. Azt mondják legyek többet a természetben, de semmit sem segít. Mindenhogy egy üres valaminek érzem magam aki állandóan magán kívül van. Ez mellett december körül lefeküdtem a barátommal és tüneteket éreztem magamon amik félelmet adtak nekem. Elmentem nődokihoz aki megvizsgált nagyon felszínesen meg sem hallgatva és elküldött. Azt mondta gomba és felfázás. Igaza volt, de utána mikor jobban lettem megint lefeküdtünk valamikor két hete vagy előbb. Nem tudok egy dokihoz sem elmenni és itthon sem tudom senkivel sem megbeszélni, hogy majd szét szakad néha a petefészkem és mekkora hőhullámok mennek rajtam át hányingerrel. Valami mocorgást is érzek magamban, de azt szinte mindig érzek mert kiskorom óta nagyon rossz a gyomrom és állandó fàjdalmaim vannak de mégis ez az egész annyira stresszel hogy mivan ha elnézett valamit anno a dokim. Két tesztet is csináltam és negatív volt anno, ma megjött a menzeszem akkora fájdalommal, hogy mmeghalok így kb 5 nap múlva tudok egy tesztet csinálni megint. Konkrétan mintha szét akarnák szakadni ott lent a méhemnél és rohadtul senkivel nem tudok erről beszélni. Ez mellett a fűtésem sem jó, dupla plédben, mamuszban, bundas zokniban alszom rendszeresen és megfagyok így is és piszkosul faj a vesém és a petefészkem. Akármi lehet velem és semmit nem tudok tenni. Vese beteg is vagyok, hajlamos vagyok nagyon a petefészek gyulladásra is és minden alhasi fertőzésre és annyira egyedül vagyok ebben az egészben. Kérlek adjatok tanácsot mert úgy érzem lassan feladom és valamit teszek magammal amit eddig megtudtam még akadályozni.

18l