Az elbutulás pokoli ?

Gondolom a legfeltűnőbb jele az, amikor tudják, hogy emlékezniük kéne valamire, de nem emlékeznek.

A hétköznapokban meg.. hááát nemtom mennyire veszik észre. Volt egy öregasszony a szomszédban, rendszeresen áthívta apámat, hogy szakértse már meg a bejárati ajtót, mert valamiért nem lehet kettőre zárni, csak egyre. Az az álladék, hogy azt az ajtót sosem lehetett kettőre zárni. De ezt az öregasszony nem érti meg, mert konkrét tudása van arról, hogy kettőre lehet zárni.

Ugyanez a nő ha melege van, kinyitja az ablakot.. ha fázik, feltekeri a termosztátot.. akkor is, ha azért fázik, mert nyitva van az ablak... aztán tekeri fel-fel a termosztátot, a radiátorok lángolnak, ő meg panaszkodik, hogy hideg van:D De ezek amúgy érthető reakciók. Mármint, ha meleged van, te is kinyitod az ablakot, ha fázol te is feltekered a fűtést.. Ha meg nincs tudásod arról, hogy ezt nem egyszerre kéne, nem látod a hibát a rendszerben és boldogan selekszel és "oldod meg " a problémát.

Aztán este hazajön a gyereked, szembesít, hogy hülyeséget csináltál, de másnap megint nem fogod összeilleszteni a kétdarabos puzzlet.

Szóval összességében szerintem nem olyan rossz. Ritkán veszi észre magáról a delikvens, hgoy ő most éppen tökhülye.

De csak akkor éli meg, ha tudatában van annak, hogy veszti el a tudását. De általában nem ez a helyzet.

Unatkozni meg miért unatkozna?