Hogy viselkedik egy asperger-szindrómás!?

Amit az 1. válaszoló írt talán többeknek arrogánsnak tűnhet, de a kérdés valóban annyira általános, hogy egyet kell értenem vele. Én magam is - egy könyv mellett - a google-on kerestem rá, 2007-óta rengeteget olvastam a témában.

Én magam is Asperger-szindrómás vagyok egyébként (megvan a hivatalos diagnózis, alapos kivizsgálás után).

Amit szeretnék kiemelni a kérdéssel kapcsolatban: egyáltalán nem mindegy, hogy milyen családban, milyen környezetben nevelkedik az Aspergeres, és az is nagyon nem mindegy hogy mikor kapja meg végre a helyes diagnózist.

Én 2007-ben jöttem rá magamtól, hogy Aspergeres vagyok, akkor voltam 33 éves. 2018-ban kaptam meg a diagnózist.

Az egész családom (apám, anyám, nővérem, nagynéném) mind sérültek, és azt is tudom hogy miért. Ezt most hosszú lenne kifejteni hogy miért tudom ilyen jól, csak fogadd el, hogy tudom. Nagyon beteg családban nevelkedtem, és már óvodás korom előtt ért súlyos trauma, amiben biztos vagyok hogy megtörtént, de még a regressziós hipnoterapeuta sem tudta feltárni, mert nem sikerült hipnózisba vinnie. Azt mondta, hogy a tudatalatti csak azt engedi feljönni, amit a tudat képes kezelni.

Tehát azért sem lehet általános választ adni erre az általános kérdésre, mert rengeteg egyéb dolog közrejátszik, hogy milyen személyiségű lesz egy Aspergeres.

Nálam már a "szorongó, elkerülő személyiségzavar" is szerepel a hivatalos diagnózisaim között.

Azért iránymutatóként talán segít ez a cikk, amit egy Aspergeres írt.

Angol nyelvű, remélem hogy ez nem akadály:

[link]

Nagyon érdekes összefoglaló, még ha nem is teljes. Maga a cikk írója is később már nem vállalta fel, hogy hasznos lenne. De szerintem az. Mindenesetre én 2/3 részében magamra ismertem benne.

És még egy fontos megjegyzés: Az Asperger nagyon más, mint az autizmus bármely szintje. Az Asperger sokkal jobban körülhatárolható, mint az autizmus, mert annak valóban széles a spektruma, míg az Aspergernek nem. Nálunk inkább a környezet és a diagnózis felállításának az ideje és a kezelésnek az elkezdése számít. Ez persze vonatkozik az autistákra is.

Nekem több autista rokonom van (nem vér szerinti rokonok) és van aki intézetben van, mert nem fejlesztették és van aki egyetemre jár.

De a kérdésnek ilyen általánosan feltéve tényleg nincs sok értelme, legfeljebb témaindító kérdés lehet.