A demensek végig mennek az összes fàzison és csak úgy mennek el vagy nem feltétlen?

Apolono vagyok, napi szinten talalkozok demens betegekkel. Nem minden beteg esik at minden fazison. Nem tudom, hogy konkretan melyikre gondolsz?

Harom aktualis peldat tudok hozni:

1. Az egyik kedves, aranyos, a lelket is neked adna, de mar nincs mindennel kepben. Nem lehet egyedul hagyni. Szeret setalni, szereti a vendegeket.

2. A hangulata ingadozo. Egyik percben sir, aztan elfelejti. Neha agressziv, kiabal, serto szavakat mond. Van, hogy a sajat lanyat sem ismeri fel (ritkan). Csak akkor teszi ki a labat, ha nagyon muszaj! Nem szereti a latogatokat es nem szeret setalni/kint lenni a szabadban. Egyedul lehet hagyni.

3. Nem tudja, hogy mi tortenik ma, de arra pontosan emlekszik, hogy mi volt regen. A kozeli csaladtagokat felismeri, nem agressziv, csendes, nyugodt. Nem szeret kimenni - soha! Ot is egyedul lehet hagyni, szinte egesz allo nap fekszik (rolatorral tud jarni).

A fenti harom idos asszony hasonlo koru es nagyjabol 10-15 eve jelentkeztek naluk a demencia tunetei. 88-93 ev kozottiek. A 88 eves az, amelyik neha agressziv is tud lenni.

En azt mondom, hogy a valodi szemelyiseg is szamit, hogy mikent alakul a betegseg. Nem kell rogton a legrosszabbra gondolni es nem minden beteg egyforma es az sem mindegy, hogy 65 vagy 80 eves koraban jelentkeznek az elso tunetek.

Kedves kérdező, sajnálom apukádat. Minden ember más, ezért mások tapasztalatait nem biztos, hogy tudod hasznosítani, mivel nem ismerik apukádat.

Velük is megtörténhet, hogy mielőtt még elérkeznének a végső fázisba, jön egy másik betegség, és elviszi. De erre ne gondoljunk!

Valóban nem lehet a mi eseteinkre alapozni... Sok erőt, kitartást kívánok nektek. Nekem mind két nagymamán demens volt. Az édesanyám ááról viszonylag hamar meghalt mama, ő nem emlékezett rá, hogy evett e, de nem volt agresszív. Ő hamar gondozásba került.

Az édesapám anyukáját én ápoltam közel két évig. Először az tűnt föl, hogy az unokáit nem ismerte föl, összekeverte, nem emlékezett a rég látott rokonokra. Mivel idős volt 85 éves, akkor már mi vásároltunk neki be. És sűrűn mentünk hozzá lényegebében napi szinten. Ekkor még főzött magára, majd föltünt, hogy az addig isteni ételei kinézetre is és minden téren ehetetlenek lettek. Akkor fölajánlottuk, hogy viszünk neki ebédet is. Ebben nagyon makacs volt és sértődékeny, hogy tud ő főzni, nem "hülye"-mondta. Egyszer csak eltűnt az összes pénze a nyugdíjával együtt. Majd bevallotta, hogy a postás szokott tőle kölcsön kérni és az egyik szomszéd. De össze vissza összegeket mondott az előtte nagyon spórolós, mondhatni fukar mamám. A pénze nem lett meg, sőt mind kiderült utána már semmilye nem volt mindenét ellopták.) Jó szívű lett még a ruháit is elajándékozgatta.

Nála teljes személyiségváltozás állt be. Nem szabadna ilyet írni, de előtte elviselhetetlen volt a természete:(. Valóssággal kedves lett a betegségével. Ritkán volt akaratos, mint egy gyerek, inkább úgy fejezném ki, hogy olyan volt mint, ha vissza menne az időben. Minta Benjamin Button különös élete című filmben, csak nem testileg, hanem szellemileg. Először vödörbe gyűjtögetett mindent. Majd már nem emlékezett apukámra sem (egyetlen fia volt, őt 4 éve vesztettük el). Rám azt hitte a sógornője vagyok. Majd egy testvére nevét sem tudta, hogy hány éves. Majd nehezen járt, majd pelenkára szorult, majd nem evett. Így teljesen legyengült és a kórházban nem egészen két hét alatt meghalt. Nem adták neki a vérnyomáscsökkentőjét és végül ráfogták, hogy covidban hunyt el. 87 évet élt.

Az biztos, hogy nagyon nehéz helyzetben vagy! Nem szabad okolnod magad semmiért, és néha menj el sétálni vagy bármi, ami kikapcsol, föltölt, mert rámehet a te egészséged is. Nekem is mondták, hogy adjam be valahová... persze nem tudtam megtenni. A kórházból már otthonba ment volna.

Én már most fölhatalmaztam a gyerekeimet, hogy ha így járnék zok szó nélkül adjanak be v.hová. Az nem lenne élet nekik sem.