Ez a vagdosom magam egyfajta divatjelenség, vagy tényleg komoly probléma, csak eddig nem volt a köztudatban?

Nagyon sokan divatból, vagy legalábbis figyelemfelkeltésből csinálják. De sokaknál meg tényleg probléma.

Én is csinálom (csináltam), igyekszem kimászni belőle. Korábban is volt 1-1 alkalom, amikor lelkiismeretfurdalásom volt valami miatt, de igazából csak idén február táján indult be. Egyszerűen ösztönös volt, hogy amikor haragszom magamra, vagy utálom magam, vagy csak nem tudok egy helyzetet kezelni, vagy magamban hova tenni, elkezdtem karmolgatni magam. Aztán egy idő után a bicskámat is szolgálatba állítottam. És hihetetlen jó érzés volt. Egy egyébként hosszúnak ígérkező sírógörcsöt is képes elmulasztani nagyon könnyen. Egy idő után elmondtam a barátomnak, mert bár egy ideig hazudtam, hogy épp mitől van rajtam seb, de egy idő után túl feltűnő lett és féltem, hogy haragudna rám. Nagyon kedvesen reagált, de ultimátumot adott és utána egy ideig nem csináltam, de aztán újrakezdtem. Majdnem szakítottunk emiatt, azóta elkezdtem pszichológushoz járni, de néha majd' megőrülök, hogy nem csinálhatom. Kicsit az az érzésem olyankor, hogy ki akarok bújni a bőrömből, meg akarok szabadulni attól az embertől, aki vagyok... (nem szó szerint, nem vagyok szuicid) Csak az a baj, hogy nekem ez valójában jó, szóval nem tudom saját meggyőződésből nem csinálni. Gyűlölöm magamat, az a megváltoztathatatlan tulajdonságom és a személyiségem miatt. És ez nem az a feszültség, amit másban le tudok vezetni.