Voltam magánorvoshoz és tükrözéses vizsgálatra rendelt jövő keddre?

Őszinte leszek: nem a legkellemesebb érzés...sőt! Nekem baromira fájt a tükrözés! Nem vagyok egy nyafogós típus, de ott - némán ugyan - de potyogtak a könnyeim a fájdalomtól. Ehhez képest a gyomortükrözés gyerekjáték....az tényleg csak kellemetlen, de nem fáj.

Mondjuk én voltam a marha, mert kérdezték, hogy altatásban szeretném vagy nélküle... Sok mindent kibírtam már, így nem akartam az altatótól egész nap kótyagos lenni....rosszul döntöttem, mert pokolian fájt így.

Az egyik ismerősömnek volt egy altatás nélkül (abba Ő is bele akart halni), és volt egy altatásban. Azt mondta altatásban semmi az egész, észre sem vette.

Úgyhogy ha felajánják, kérj altatát, jobban jársz!

Nekem 3szor volt béltükrözésem. Hasonló tüneteket produkáltam mint te, csak nekem hasmenésem is volt. Colitis Ulcerosat találtak nálam, szóval szerintem menj el, és gondolj abba bele, hogy meglesz a baj, kapsz rá gyógyszert, meg lehet megmondják mit ehetsz, és a tüneteid meszűnek, vagy mérséklődnek. Azért cserébe, mert ezt a max 30perces fájdalmat kibírtad. De van, hogy nem küldik végig a tükröt az egész vastagbélrendszeren, csak az első 30-40 centiig mennek, mert ott is látják már a problémát, és onnan vesznek szövettant, és feleslegesen nem kínoznak tovább. :) 3 fajtaképpen tükröznek, altatással, altatás nélkül bódítással, vagy csak simán megtükröznek.

Bódításnál, csak emlék foszlányok maradtak, a kellemetlen élményről.

Altatásnál semmire nem emlékeztem. De ha altatásba csinálnák, akkor elküldtek volna előtte, tüdőröntgenre, EKG-ra vérvételre, és altató orvoshoz.

Meg volt a sima, ott ha megnyugszol, annyira nem kellemetlen, mert akkor a bél nem szűkül olyan nagymértékben össze, így egy bizonyos pontig kibírható. :) De 280ezer körüli összegért, lehet szondát is nyelni. Akkor nincs fájdalom. :D [link]

Szerintem az egészséged érdekében mindenképp csináltasd meg.

Anyukám is volt, és hát fájt neki, közben kérte a bódítást, na onnan minden kiesett neki, csak arról van emléke mikor már otthon vagyunk. Még jó hogy elkísértem, behívtak, segítettem neki felöltözni, a doki így nekem is elmondta hogy mi a helyzet.Ő arra sem emlékezett. A hazaúton furán viselkedett, nem úgy ahogy szokott. És az első emlékei már otthon vannak.