Akik hosszú időre, évekre letették a cigit, de újra rágyújtottak, azok miért nyúltak ismét a bagóhoz, és meddig bírták nélküle?

Én nem dohányzom, de több ismerősöm is a gyerek miatt szokott le, aztán amikor nagyobb lett a gyerek visszaszoktak.

Sokan azt mondják, hogy nem is a nikotin hiányzott nekik, hanem maga a cselekvés, hogy cigiznek pl.: ha várnak a buszra még van 5 percük és rágyújtanak vagy csak jól esik a reggeli kávé mellé.

Ez valóban így van hogy a cselekvés, a mozdulat hiányzik azoknak akik már leszoktak.

Én 4 éve tettem le már lassan 5 éve inkább, nem számolom.

A lényeg hogy nekem a mai napig meg van az a mozdulat hogy számhoz nyúlok cigivel. De tudatosan igyekszem nem helyettesíteni semmivel, főleg kajával mert sokan ezért híznak meg leszokás után egyébként.

A másik amit igyekszem betartani hogy akárhányan cigiznek körülöttem terelem a gondolataimat és nem esek kísértésbe. Munkahelyemen például hiányzott az hogy elmenjek a dohányzóba a kollégákkal csevegni, de rájöttem hogy ahhoz em kell ott cigizzek hogy tudjunk dumálni, odamegyek és kész, csak annyi hogy nem gyújtok rá. A füst soha sem zavart, ez engem hidegen hagy teljesen.

Szerintem ezért is tudtam ilyen könnyen letenni mert hidegen hagy engem az egész dolog, nem izélem magam rajta.

Egyébként megesett már velem hogy rágyújtottam pár hónapja mert épp olyanom volt, nagyon kívántam a cigit, és idehaza adva van barátnőm által. De az az egy szál nekem elég volt, és azóta egyáltalán nem akarok rágyújtani. Így hogy pár évente egyszer megesik szerintem ennyi belefér, nekem legalább is.

A mozdulat hiánya ami jobban hiányzik, de sokszor csak simán odanyúlok a számhoz és ennyi. Igaz hogy nem az igazi, de valamivel jobb.