Idén májusban szívinfarktust kaptam, sztentet tettek be. Azóta táppénzen vagyok. Kérvényeztem megváltozott munkaképességem megállapítását, amit elutasított az elsőfokú orv. Bizottság. Állapotomat 71 % áll. meg. Van e ezek után értelme fellebbezni?

Kérdezed, hogy hova kellesz.

Olyan céget keresnék a helyedben, akik a megváltozott képességűeket foglalkoztatnának.

Ha még nincs is a közelemben, megkeresnék különböző helyeket, hogy kellenék-e, tudnának-e nekem megfelelő állást adni, vagy létrehozni.

Ahogy írod, 3-4 óra könnyebb munkára biztos találnék valamit. Esetleg valaki más hasonló emberrel, kismamával, beteg családtagot ápolóval félbeosztva egy munkakört, biztos megoldható lesz, hidd el.

"fellebbeznék szívesen, de nem lehet"

Akkor nem sok értelme volt feltenni a kérdést, hogy van-e értelme fellebbezni...

Sajnos igaza van a kérdezőnek. Ha valakit érdekel olvassa el a következő kérdést:

"Leszázalékolásnál a bizottság előtt mennyire kell levetkőzni egy nőnek és hova küldik mit csinálnak vele? " Erre én adtam a 2-es választ és ez sajnos tapasztalat és igaz.

"Titkon bíztam benne, hogy valaki olyan is olvassa aki volt már hasonló helyzetben. Esetleg rokona, ismerőse. Netán az ezeket a területeket érintő munkája van."

Én ilyen vagyok. Mégsem tetszik se az a válaszom, hogy fellebbezz, se az, hogy ne fellebbezz. Igaziból nem is választ akartál a kérdésedre, hanem csak jólesik kipanaszkodni magad. Hát csak tessék. Ha tényleg nem csak panaszkondi akarsz, akkor meg végre fellebbezz! Ha nem fellebbezel, semmi sem változik. Ha megteszed, azzal esélyt adsz arra, hogy könnyebb helyzetbe kerülj.