A pszichológus annak ad igazat, aki fizeti őt?
Mert akkor így kb értelmetlen pszichológushoz járni kiskorúként.
Több, mint 20 évvel ezelőtt, 15 évesen engem is hordott édesanyám pszichológushoz. Én nem akartam menni, de (ahogy ő mondja): engem hordani kellett oda. Természetesen ő fizette.
Probléma: kamaszodtam, és már nem jöttünk ki egymással, abszolút nem értett meg engem, sok volt a kemény veszekedés.
Nem cigiztem, nem drogoztam, nem buliztam, nem voltak barátaim sem, 10 éves koromtól kollégista voltam egy nagyon jó gimiben, ahol jól tanultam, mégis gáz volt, mert én borzasztó lelkis voltam, ő meg nem, és nagyon ugrottam minden, számomra bántó dologra, amiből persze visszabeszélés lett, abból pedig kemény, többnapos veszekedések, kisebb megszakításokkal. Én már csak úgy hívtam, hogy állóháború.
Ez a pszichológusnő rettenetesen unottan hallgatott engem, kb semmit sem mondott, se a félelmeimre, se az érzéseimre, utána pedig mindig gyorsan behívta anyut, és engem olyankor kiküldött. Ezek sokkal hosszabb beszélgetések voltak, mint amiket velem folytatott, pedig elvileg én jártam volna oda.
Majd minden egyes alkalom úgy záródott, hogy végül behívtak engem is, és ketten estek nekem egyszerre, mindazok alapján, amiket én elmondtam, hogy én mit képzelek, az aktuális veszekedésnél én miért voltam hibás, stb. Kb mintha a pótanyám vagy a nagyanyám lett volna (idősebb volt már), aki számonkér, nem is a pszichológusom.
Annyira megalázó volt, hogy a legtöbbször itt már sírtam, még próbáltam védekezni, de szinte kinevettek, a pszichológus pedig akkora szigorral szólt rám, hogy ne feleseljek, mint egy tanár, még alsós koromból, vagy mint egy szülő.
Hazafelé a buszon persze mindig "haragszomrád" volt a dolog vége; anyu alig szólt hozzám, én ezt nem bírtam, és sírva próbáltam kiengesztelni őt.
Azt hittem, segíteni fognak ezek az alkalmak nekem abban, hogy rendezzem az anyuval való kapcsolatomat, de a végén már gyűlöltem odajárni.
A mai napig leköpöm gondolatban a pszichológusnő tábláját, ha arra járok, bár már nem praktizál tudtommal, de még kint van a tábla.
Másnál is így megy a pszichológushoz való járás abban az esetben, ha a szülő-gyerek kapcsolatban kellene rendet tenni? Mert akkor így semmi értelme nincsen.
válasza:
válasza: válasza:Érzéseidet megértem. Vannak szakemberek, akik nem értenek ahhoz, nem valóak a szakmába. Pszichológusnak nem az a célja, hogy állást foglaljon, pártoskodjon és vagy egyik, vagy másik oldalra álljon. Egy jó pszichológus nem is tenne ilyet, mert azáltal, hogy valamelyik oldalon állást foglal, "érzelmileg ő is érintetté válik" és ez azt eredményezi, hogy bármit is hall ezután az adott esettel kapcsolatban, objektív szemléletre képtelen lesz, mert valamelyik oldal iránt "személyesen elköteleződött".
Egy ilyen élmény hogy rendkívül tartóssá tud válni, azt megértem, azt érdemes tudatosítanod magadban, hogy nem minden pszichológus ilyen.
A jó pszichológus ezesetben a felekkel együtt kölcsönösen konfliktusokat, mögöttes okokat feltárni és megoldani akar, nem vagy egyik, vagy másik oldalra állva valaki pártját fogva újabb feszültségeket generálni.
Lehet, hogy vannak anonim esetleírások népszerű gyerekpszichológusok könyveiben, abból megtudhatod: miképpen dolgozik egy jó szakember.
Jelenleg már nem vagy gyerek, felnőtt vagy, tehát nem szükséges másnak is elmennie veled, azt, hogy egy ilyen "élmény" visszatart ettől, meg tudom érteni.
Felnőttekkel foglalkozó pszichológusok anonim esetleírásait, a terápia menetét tudod megismerni a HVG könyvek, "A terapeuta esetei" sorozat valamelyik könyvéből.
válasza: válasza:#2: mint írod: "Híg a szakma." - pont ezért nem szerencsés általánosítani, mert a jó szakemberek nem tehetnek arról, hogy te rosszal találkoztál. Kérdezőnek sem segítesz vele, mert esetleg leírásod hatására az erősödik meg benne: "az összes ilyen". Manapság ráerősíthetnek az ilyen előítéletekre a "párperces-betelefonálós", "szakember megmondja mi a problémám" típusú műsorok is, amelyek változást nem hoznak, szakembernek arra van ideje, hogy a rövid beszédből egy-két kiragadott szóra reagálva "ez a problémája, ezen kell dolgozni"-típusú válaszokat adjon. Testbeszédet nem látja, illetővel nem találkozik, így mond véleményt stb.
A fentebb leírtak nem azt jelentik, hogy ne lehetne jó szakembert találni, a netes pszichológuskereső is sokat segíthet.
válasza: válasza:Testvérem is járt kamaszként pszichológushoz, mert lógott, cigizett, hazudozott, és egyszer detoxig itta magát. 15 év elteltével beszéltek nekem a terápiáról anyu is és tesóm is egymástól függetlenül. Anya valami szuper megvilágosodásként írta le és, hogy milyen remek tippeket adott a pszichológus. A tesóm ezzel ellentétben utált hozzá járni. Abban reménykedett, hogy az lesz az a közeg, ahol ítélkezés nélkül elmondhatja az igazat, de nem így volt. A második ülésnél minden egyes mondatára rávágta a pszichológus, hogy "hazudsz". Majd kivesézte, hogy miért hallgatag és miért nem működik együtt. Mindenért tesóm volt hibáztatva.
Ahogy én emlékszem, kb fél évig jártak kéthetente és semmi sem javult. Tesóm 24 éves korára kinőtte valamennyire a kamaszkort, de hiába múlt már el 35, anya egy terelést igénylő gyerekként kezeli. Nem felhőtlen a viszonyuk.
Szóval nálunk is annak lett igaza, aki fizetett.
Itt a tipikus tizenéves világfájdalmát láthatjuk, akit senki nem ért meg, a felnőttek meg csak rosszat akarnak neki. Én azért kíváncsi lennék a másik félre is...
Nem azért állt anyud mellé mert ő fizetett neki, hanem mert így látta jónak.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!