Az egészségügyben a pökhendi, lenéző, nagyképű stílus miért terjedt el egyébként?

Szerintem kiégés, fásultak, esetleg naponta sokan rajtuk vezetik le negativitásukat.

Van amikor például valaki nem érti, hogy kérdez valamit az asszisztensnőtől, olyat, ami pár másodperc alatt elintézhető lenne, ő meg visszaordít. Valószínűleg azért, mert hasonló kérdéssel több tucat ember találta meg rövid idő alatt. Próbálok az ő nézőpontjuk szerint is belegondolni.

Biztos van adminisztráció is, a telefont is fel kellene venni, ezt-azt kellene intézni, kiszól, hívni a beteget, aztán rengetegen jönnek a pár mp alatt elintézhető problémáikkal, ő pedig úgy érzi: belefullad a rengeteg teendőbe, sokan mégsem elégedettek, morognak, furán néznek rá és nem tud megfelelni.

Szerintem ez a főnökségtől is függ. Mi most egy meddőségi központba járunk és ott mindenki normális és rendes. A két orvos is. Szerintem ha ők flegmák és lekezelőek lennének akkor ez átragadna a többiekre is, hogy itt így is lehet.

Amúgy mindenki fásult, fusztrált de azért próbálok emberien viselkedni a munkahelyemen.

Azt nem értem, hogy míg más szakmában ellenőrzik hogy végzed a munkádat addig az egészségügyben miért nem? Egy beépített ember mehetne mondjuk a sűrgősségire, szerintem ott a legszemetebbek a dolgozók, és nézné meg hogy viselkednek a beteggel. Mikor vagyonokat fizetek be havonta tb-re.

Aki meg nem akar ott dolgozni azért miért nem megy el? Így megy ez nem egészségügyi körökben is. Nem tetszik tovàbb állsz. Csak 1-2 bunkót kellene kirúgni utána tudná a többi hogy kell viselkedni.

Szerintem ennek van egy pár oka mint EÜ dolgozó megpróbálok nem mentségeket írni, szerintem is halálosan rossz ebben a tekintetben (is) a magyar EÜ rendszer.

1. nyilván sok függ a közvetlen munkakörnyezettől. A legtöbb rendelő/vizsgáló egy-egy kis sziget a kórházakban, relatív kevés közvetlen felügyelet van. Egy adott kórházban szerintem sok esetben megtalálod a spektrum jó részét. Van ahol iszonyú jó fejek és kedvesek, van ahol meg mindenkivel taplók. Általában a közvetlen vezetőkön múlik sok (főnövér, osztályvezető, asszisztensi vezetők) és azon, hogy van-e valami több is az adott rendelő/osztály működése mögött mint csak a puszta túlélés.

2. Az egészségügy könnyen traumatizál. Maguk az EÜ-ben dolgozók nagy része sem ismeri ezt be szerintem, de még akkor is, ha nem extrém mennyiséget dolgozol, akkor is simán belefuthatsz mondjuk havonta vagy néhány havonta olyan esetbe ami még sokat látott EÜ-söknek is nehéz feldolgozni. Az én szakmámban van olyan nap mondjuk, amikor megvizsgálok egy tizenévest, és tudom hogy ha legközelebb találkozunk akkor ha szerencséje van akkor jó eséllyel csak térd alatt nem lesz lába..., vagy olyan is van, hogy tudom hogy jó eséllyel megvehetik a koporsót a gyereknek. És neked ez után 10 perccel másik beteg jön akit szintén legjobb tudásod szerint meg kéne vizsgálni.És tapasztalattal sok esetben ezeket elég jól el tudod magadtól ezeket különíteni, de ha egész héten ezt csinálod, akarva-akaratlanul is összeszedsz traumákat. Ha meg mondjuk azt csinálod, mint sok EÜ-s, hogy 250+ órás hónapokat tolsz, akkor erre még rájön a kialvatlanság, az hogy nincs hétvégéd/ünnepnapod sem, stb... is.

3.munkajog+munkateher.

Váltani egészségügyben nem annyira könnyű. COVID idején felmondási tilalom volt, most az szolgálati jogviszony iszonyúan megnehezíti mind a felmondást, mind a munkahelyváltást. 4 hónapos felmondási idők, áthelyezhetnek gyakorlatilag bármikor, szabadságot 1 évre előre le kell adnod és változtatni sok helyen iszonyú nehéz, másodállást alig vállalhatsz. Persze ha hajlandó vagy sokat küzdeni és utánamenni a dolgoknak és addig ütni a vasat amíg el nem éred amíg akarsz akkor gyakorlatilag bármit el tudsz intézni. De kb. úgy képzeld el, hogy néha a legegyszerűbb dolog elintézése is olyan mintha a legrosszabb okmányirodába kéne menned intézkedni. Iszonyú lassú a bürökrácia, mindenki küld mindenhova, de senki nem tud semmit/nem az ő feladata.

Ja és ha valami miatt hirtelen felmondasz képesek személyes sértésnek venni és utánad nyúlni, és az új munkahelyeden besározni.

illetve azt kell még megérteni, hogy sok hely minimum létszám alatt megy. Emiatt nehéz elmenni szabadságra, betegen is be kell jönnöd, sok hely nagyon korán kezd és nagyon későn végez, ezért bármi történik az életedben állandó szívességekre kényszerülsz. Nyilván a nagy munkateher frusztrálttá tesz+többet is hibázol, ami meg belök egy ördögi körbe.

4.A beteg és a közvetlen ellátó személyzet egymáson tölti ki a frusztrációt miközben a legtöbbször nem egymással van a problémájuk. Az EÜ dolgozónak a legtöbb problémája általában a fentebb felsoroltak -> ezek egyike sem a beteg hibája. A beteg pedig ezek következményeit elszenvedve sokszor a dolgozónak panaszkodik, miközben az esetek nagyrészében neki sincs több lehetősége/eszköze/joga változtatni.

Szóval szerintem ezek a fő okok és mégegyszer ezek nem mentségek, de talán egy kicsit érthetőbbé teszik, hogy miért lesz egyre több ember fásult/lekezelő/tapló.

"Azt nem értem, hogy míg más szakmában ellenőrzik hogy végzed a munkádat addig az egészségügyben miért nem?"

Hiány van és ha valakit kitesznek, nem sokan kapkodnak az állásért... Nehéz új emberrel betölteni a helyet adott esetben.

Eddig voltak a kamu válaszok.

Én amikor fáradt vagyok, nincs energiám okoskodni, meg alázni a másikat.

A kulcsszó: nárcisztikusok. Már kiskoruk óta, ezért mennek orvosnak, mert ott játszhatják a játékukat.

Mivel a fejükben azt hiszik mindenkinél okosabbak, ezt meg is kell mutatni. Ebből nyerik az energiát, hogy látják a beteget megalázva.

Ezért nem tudják beismerni, hogy hibát követtek el. Ez olyan lenne, mintha egy átlag ember beismerné, hogy pedofil volt. Rögtön megsemmisülnének.

Ezt az orvosok egymással is játsszák, ezért nem is engednek fiatal orvosoknak, hogy tapasztalatot szerezzenek. Mindent ők csinálnak. Ezért van orvoshiány.

Ennyi.