Milyen gyógyszer létezik pánikbetegségre?

Csak és kizárólag szakorvos írhatja fel a rá való gyógyszert, és állandó ellenőrzés mellett szedhető.

Amíg eljut az orvoshoz, az alábbiak segíthetnek:

Nervenpfledge gyógynövény tabletta

Valeriana tabletta

Hova tabletta

Orbáncfű tea

Ezek kaphatóak a patikában is, recept nélkül.

Ha tényleg pánikos az illető, akkor senki NE NE NE NE nyaggassa azzal, hogy szedje már össze magát, vagy azzal, hogy mit nyavalyog. Nem tudja összeszedni magát, és nem nyavalygás, nem hisztériázás. Ez egy borzalmas betegség, ami segítség nélkül nem gyógyul.

A család, barátok, rokonok szeretetteljes, megértő magatartása nagyban megkönnyíti a beteg dolgát, hiszen ő most nagyon érzékeny minden bántásra. Iyenkor sokkal sebezhetőbb az ember.

Most nagy szüksége van a megértésre, a bátorításra, arra hogy érezze szeretik és megbecsülik. Ez már fél gyógyulás.

A pánikbetegség a lélek betegsége, ezért kell most a beteget fokozottan szeretgetni.

Én egy gyógyult pánikbeteg vagyok. Valóban nagyon félelmetes :) betegség, de azért a "borzalmas" talán túlzás, léteznek ennél sokkal iszonyatosabb kórok is.

Szeretném elmondani, hogy a gyógyszer önmagában NEM fog meggyógyítani senkit, viszont ideiglenesen segítheti a rosszullétek, rohamok "túlélését". Nekem szerencsém volt, mert a gyógyszeres kezelés mellé pszichoterápiát is "felírtak" és az volt, ami igazán segített, illetve elindított a gyógyulás felé vezető úton. Azok az ismeretségi köröm révén a látókörömbe került emberek, akik szintén e problémával küzdöttek és kizárólag csak gyógyszerezik őket a mai napig is betegek és teljesen függnek a bogyóiktól. Ez nem olyan betegség, amely a bevett pirulák hatására automatikusan gyógyul, itt a páciens aktív közreműködésére is szükség van. Azért is hiteles számomra a terápia, mert a betegség lefolyása egy az egyben passzolt a terapeuta által elmondottakhoz, miszerint soha nem múlik el teljesen (ezt mondjuk soha nem tudhatom meg :)) ) de fokozatosan javul, a háttérbe szorul és egyre ritkábban mutatkozik, olyan, mint a hisztis gyerek, ha nem foglalkozol a hisztijével előbb-utóbb abbahagyja, mert rájön, hogy semmi értelme vergődnie :))

Végül elmondom, nekem nagyon sokat segített, amikor végre tisztába kerültem a betegségemmel kapcsolatban. Sajnos az orvosok nem tájékoztattak, "csak" diagnosztizáltak, az esetleges szervi, lélektani okokról egy szót sem szóltak, én kutattam fel ezeket, csakúgy, mint a lehetséges tüneteket, tünetegyütteseket és azok típusait. Így manapság már csak 2-3-4 havonta jelentkező kezdődő rosszullét nyomán jelentkező tüneteket észlelve könnyedén beazonosítom, hogy "pusztán" pánikrosszullétről lesz (lenne) :)) szó és csípőből pikk-pakk lerendezem magamban, visszaverem a "támadást" :)).

Teljes életet élek, nem úgy, mikor még csak a gyógyszerre hagyatkozhattam és remegve vártam a következő adag bevételét... életem sem volt. Nohhh, ennyi, remélem segíthet

Teljes mértékben egyetértek az előttem szólóval. Nekem a férjem pánikbeteg én pedig depressziós voltam. Ez a két betegség nagyon hasonlít egymásra. Férjemnél kb 2-3 éve kezdődött és azóta is Rivotrilt szed ami teljesen megváltoztatta a személyiségét.Többször próbált leszokni róla de olyankor olyan ijesztő rohamok törnek rá ami miatt rövidesen újra szedni kezdi a gyógyszert.

Elmondom nekem mi segített.2. gyermek születése után depressziós lettem. Pszichiátriára küldtek ahol a diagnózis középsúlyos depresszió lett. A doktornő elmondta, hogy az az agyam felborult kémiája miatt van és gyógyításához nem elég az önakarat. Sertralint írt fel amit szoptatás mellett lehet szedni. Nagyon nem tudtam rávenni magam a gyógyszer szedésre , de olyan állapotban amilyenben voltam, képtelen voltam rá, hogy gondoskodjak a családomról, kellett tehát valami megoldás.

A gyermekeim doktornénije azt mondta, hogy nekem kell magam ebből kirángatni elsősorban, másodsorban van egy homeopátiás szer, Sedatif PC ami segíthet.

Nem részletez hogyan, mert hosszú lenne, de Isten segítségével néhány héten belül elmúlt a depresszióm, és végre teljesnek, elégedettnek, mondhatni boldognak érzem magam, a Sedatif-ból pedig majdnem megvan az egész doboz. Nem volt rá szükségem, hogy szedjem.

Minden betegségünk, legyen az testi vagy lelki az Istentől való eltávolodásunk következménye. Van szemünk, de nem látunk.

Amint helyreáll kapcsolatod Istennel, megszűnnek a lelki bajaid.Vannak az interneten olyan oldalak amik sokat segítenek e kapcsolat helyreállításában.Ilyen pl :

[link]

Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a gyógyszerek önmagukban semmit nem érnek, s hogy elsősorban önmagunkat kell ilyen betegség esetén gyógyítanunk, de mindenképpen szakember segítségével.

Sajnos a kislányom születése után ún. szoptatási pszichózis alakult ki nálam, s bátran mondhatom, hogy a férjemnek, a családomnak és a pszichológusomnak köszönhetem, hogy ma már egy boldog, erős és kiegyensúlyozott anyukája van a babámnak. Az elején gyógyszert is szednem kellett, olyan súlyos szorongás-rohamaim voltak, de két hónap elteltével magamtól hagytam abba fokozatosan, persze az orvosom nem örült neki, én viszont annál jobban, mert nem lettem függő.

Egy ilyen betegségből nagyon hosszú és fájdalmas folyamat a gyógyulás. Nekem egy évi kemény munkába került, hogy újra önmagam legyek, de tudtam, hogy képes vagyok rá és akartam is nagyon, ami szerintem a legfontosabb.