Csúnya szerintetek a sok anyajegy? (nem, kort létszi írjatok)

27,ha szerettek volna a szüleim akkor amikor alíg volt pénzünk és még általános iskolás voltam lerakják a cigit,hogy abból a napi 2 db-ból legyen pl egy kakaós csiga vagy valami,vagy leül tanulni,kikérdez elsősként.Nem velem takarítatt,nem szedi el a karácsonyra kapott pénzem,mert nincs pénz itthon.BArátok,hát igen legjobb barátnőmnek jó voltam amíg kíésérgetni kellett mert nem volt munkája,úgyanis semmit nemtudod elinézni egy maga,de nyomta a nagy dumát,határozottság stb.,aztán lett melója nekem meg nem,kifordult,okoskodott,előadta hogy határozottság,talpraesettség kell,és annyira talpra esett hogy 27 évesen(ennyi vagyok én is)még mindig midenhova kísérik,intézkednek helyette.Barátságunk megszakadt.Nagyszülők,se egy jó szó,a mi családunknak csak a munka jár,de a lébecoló unokatesóimnak nem,Balatontól 30 km-re laknak,de egyszer se kérdezték meg le szeretnék menni nyáron.Nem kellett volna cipelniük sehova,elmentem volna egyedül körülnézni.Ha évente le is mentünk,akkor is az unokatesóim kényeztette,mint ha ott sem lettem volna.Anyu meg még zúivó is.Barátok,meg a külsőm miatt kevés volt,meg az anyagiak sokat számítanak.Ha el is hívtak valahova,nem volt pénzem menni,meg idővel külön válnak az utak is.Nem nagyon éreztem hogy szerettek volna.A másik mamám,aki meg babusgatot legalább kicsiként,az meg hozzájárult hogy a szüleim nagyon rossz döntést hozzanak és a szép otthonunk egy rossz állapotban lévő,nagyobbra cseréljük,amire minden pénzünk elment,ő meg összeköltözött az unokatesómékkal,az össze pénzt oda vitte,kisemmizte a többi gyerekét és mégis mindig engem hívott ha kellett neki valami,de amikor összekerült velük negagtív értelembe megváltozott,és azzal elintézett mindent nálunk,majd az idő megoldja,majd szép lesz.Azóta se szép,csak idősebb lettem,tele kétséggel és ő is meghalt.Persze amikor beteg lett oda is én meg anyuék futkosstunk,akik mindent vittek azok alíg mentek.Ha se olyan család,se barát,se élmény se semmi jó ami erőt adhatna,akkor nehéz.

De igazad van a látszat csal,rólam is azt hiszik vidám vagyok,mert hülyéskedek,pedig nagyon bolodtalan vagyok.És van ismerősőm akiknek mindene megvan azok sokkal elégedettleneebbek és mindenért képesek sírni.

De a történet nem ilyen egyszerű,megzavarak ahhoz hogy le tudjam írni.A szüleim nem a legrosszabb szülők,még ha most úgy is látszik.De anyu több testvérrel rendelkezik,ő volt akit elnyomtak,meg aki mindig koslatot a mama után,hogy segítsen neki,a szeretet miatt,az apukája meg korán meghallt,így még több feladat hárult rá,de ő volt a legkisebb is.A zúgivás szülés utáni depi miatt jött elő nála,1 éves koromba.Amikor születtem apu katona volt és közössen a testvérek és az anyuk pénzéből vettek egy panel lakást,amit el kellett adni,a már említett tesója miatt,aki megszerezte a mama ingatlanát.Ez közös lakás volt és én alíg 1 hetes voltam,az anyu meg itt volt albérletben a mamánál,fizette az ott lakásért a pénzt,a tesója meg kitalálta hogy el kell adni,és egy másikat venni.Gondolhatjátok az 1 hetes gyerekkel kellett intézkednie,minden segítség nélkül.De mindegyik érettségizett ember,de nem kellett volna egymásra találniuk.Anyu apja egyébként szintén ivott és az összes tesója zúgivó,szóval ez genetikai hajlam is szerintem.Apunk meg egy tesója volt,de ott is apu volt akit elnyomtak,jól tanult,de nem irányították érettségi után semmere sem a tesójával szemben,meg támogatást sem kapott.Anyut meg az apai nagyszüleim nem kedvelték így ez ránk is hatással volt és a hozzánk való viszonyukhoz(,van egy bátyám).Szóval azt hiszem hogy nem úgy alakult az életünk ahogy kellett az abban is rejlik,hogy mindegyik el volt valamilyen szinten nyomva és ezáltal mi is a rangsorban,a szeretet,a törödés stb a nagyszülők részéről háttérbe kerültünk.És ez nem csak a szüleim életét határozta meg,hanem a milyenket is.Eleve egy rossz döntés miatt igen sokáig rosszul éltünk,amit nem tudtam feldolgozni,mert pont az életünket legjobban meghatározó időszakban volt és azt elfogadni,hogy neked semmi szórakozás,öröm,kikapocsolódás nem jár igen nehéz.És ha ellátogattunk a nagyszüleimhez,mert mindig mondták mennyünk le karácsonykor,húsvétkor akkor meg amikor leértünk,semmi igazi öröm,odahívták folyton az unokatesóim,akikkel semmi bajon,de elkezdték ajnározni őket,mint ha ott sem lennénk.Hozzánk ha lejön egy ritkán látott vendég azzal foglalkozok,nem azt rajongom körül aki nap,mint nap ott van.Szóval azt hiszem a szüleim kapcsolata a szüleikkel,az ő elnyomásuk,háttérbe szorításuk igen komoly,meghatározó módon befolyásolta a mi életünket is.Bocs hogy hosszú,de nem akartam azt hogy a szüleimről csak a negatívum jöjjön le,de néha ha dühös vagyok,akkor ez elsőre így hangzik.

Az anyjegyek zavarása,meg a fehér bőrűségben is a nagyszüleimnek igen nagy a szerepe,mert piszkáltak,milyen fehér vagyok,mért nem megyek napozni,mért nem szedetem le az arcomról az anyajegyet(amit szeretnék megtenni,de nem tudom merre induljak,és félek is a vágástól,meg hogy heg marad),mert úgye a másik két tökéletes unoka kleor bőrű és szép,tiszta a bőre.Mindig is zavartak az anyajegyeim táborba,vagy úszodába is ezért nem mertem elmenni,hanem vagy fülkés részben öltöztem át,vagy eleve fürdőruhába mentem még kis serdülőkoromba is úszodába,de az állandó összehasonlítás,meg tudat nélkül arra utalás hogy az unokatesóim a szépek,jók én meg nem csak még jobbn megerősítette bennem az önutálatot.Pedig a tökéletes unokái igen lusták,semmit nem segítenek otthon még felnőttként sem,én meg már kiskoromba a rendre,a házimunkára voltam nevelve.Még sem annyira tökéletesek,csak a mamáéknak bármit is tehetnék úgy se lenne jó.Szóval ez lelki dolog is nálam.A folytonos elnyomás,összehasonlítás,kihasználás ha a barátnőmre gondolok,akiért annyit futkostam és segítettem,támogattam akkor ez mind negatív irányba vitte az önértékelésem.

De tudom nekem kell lépnem.

Olyan aranyos vagy 12 évesként,csak tudod az életben a gyerekkor igen meghatározó és nagyon sok mindenben befolyásoja az életed menetét,ez az egyik legfonotsabb életszakasz,ami mindenre kihat és ahogy nősz fel,már rég csak a munka marad,már nincs szórakozás,csak munka az életed végéig.Nekem meg a gyerekkorom se volt jó és dolgozhattam itthon eleget,ahogy most is meló a munkahelyen,majd itthon és közben nézem a nálam nem sokkal fiatalabbakat akiknek semmi dolga otthon és mégis mindent megkapnak,amit én nem,szórakozás,nincs hajtás,nem kell a pénzt beoszatani,leadni,mert pénzelik őket,én meg amiért megdolgozom abból is alíg tarthatok meg valamit,pedig nem iszok,nem cigizek.A csoki a szendvedélyem,azzal kárpótlom magam,szerencsémre nem vagyok hízásra hajlamos.

Isten nem segít,általában elég segítőkész család voltunk,ha valaki megszorult lelkileg,anyagilag hozzánk jött,csak akkor voltunk mindig jók,de ha nekünk volt szükségünk akár csak biztatásra akkor vagy nem kaptuk meg,vagy igen erősen éreztették a negatívumokat.Rendesen ki is használtak és teszik ezt mai is.

Isten alapból igazságtalan,hisz ha belegondolunk a sok árva,éhező gyerek sem ártott semmit,hagyta őket megszületni a nyomorba,a kilátástalanságba,szendvedni,éhen,betegségben meghalni stb.,vagy ha élnek is csak az általuk látottak alapján nevelik az ő gyerekeiket is,akiknek az a szó lesz a megszokott hogy nincs.A roma gyerekek sem butábbak,de olyan körülmények közé születnek,ahonnan nincs kiút,és az lesz nekik a normális amit látnak.

Meg folyton azt látom hogy aki egész életében,fiatalon lébecolhatot,semmit nem segített soha,de a bulizásaira elvitte otthonról a pénzt annak lesz jó állása,jó élete,vagy akik másokat elnyomnak,belerúgnak akár iskolásként ok nélkül a másikba,ezzel lelikleg sokszor megnyomorítva a másikat,is azok is mindig elég jól járnak.Nem egy osztálytársam volt akik azon élvezkedtek hogy csúfolodhatnak azon hogy a másik szemüveges,kövér,de ha szegény volt,mert nem tudod annyira divatosan,modernül öltözni,kevés ruhája volt,akkor is igen durván viselkedtek,és mégis jó életük volt és van.

De már rég elfordultam Istentől,de inkább ő fordult el tőlem,mert ha van,befolyásolhatja ki hova születik,milyen adottságokat,képességeket kap,és valakinek irtó sok mindent ad,valakinem meg semmit.Alapból igen kiskoromba,totyogosan már jó szívú,indulatú voltam,mindig megosztottam a dolgaim a másikkal,segítettem is és meg lehet nézni,ahogy nőttem a gének kijöttek elnyomodtam és az addig elfogadható életem rosszabbá vált.És sose segített hogy jobb legyen.

Tudod ez így elég sötét amit leírok,de amikor leírom utána kicsit jobb érzés van bennem,mert kimertem mondani mit érzek.

Örülök,neked legalább jobb életed van.Talán egyszer nekem is az lesz,sose tudhatjuk mikor fordul meg a kocka.De köszönöm mindenkinek hogy mehallgatot.