Jövőhéten műtik a lábamat, soha nem műtöttek még, nem altattak. Tudtok nekem válaszolni? :/

Én is be voltam parázva az első és egyetlen műtétem előtt, de őszintén szólva én kellemesen csalódtam.

Műtét előtt még bejött az altatós orvos, elmondott mindent.

A műtőbe a saját lábamon mentem be, na nálam ott kijött az ideg és elbőgtem magam, de tök aranyosak voltak. Felfeküdtem az asztalra. Bezsélt hozzám az altatós orvos,nyugtatott, aztán mondta, hogy gondoljak valami szépre, majd kezdjek el számolni. Közben megkaptam az arcomra a maszkot, és már kezdett is megszűnni a világ. Még valami rémlik abból, hogy ez egyik kezemet lekötik, abba kaptam injekciót,de konkrétan már nem emlékszem rá.

Majd a szobámban ébredtem,később bejött az altatós és a betegszállító is, aki elmondta, hogy míg behozott a műtőből, elmeséltem neki, hogy voltam nyaralni. Mivel ugye a műtét végén felébresztenek., de akkor még nem voltam magamnál,erre nem emlékszem.

Mellékhatása annyi volt, hogy egy napig elég sokat köhögtem, de az állítólag az altató gáztól, meg a ledugott csőtől természetes.

Nekem epémet szedték ki altatásból. Én végigröhögtem kb. :D:D olyan csapat volt. Már reggel felébresztettek bejött két nővér, hogy műtünk? műtünk!!

Majd előkészítettek, betoltak a mütő előkészítőjében, ott a műtős fiú átemelt, közben vicceket mesélt :D Majd össze-vissza rohangásztak és kiabáltak egymásnak ilyeneket, hogy hozd már ide a vérnyomésmérőt, mert fenékbe billentelek :D

Felrakták gépeket, tűt már rég megkaptam a karomba. Aztán fölém hajolt altató néni, hogy beköti altatót, és mindjárt alszok, végig simogatta a fejemet :)

Már kórteremben voltak, ahol felébresztettek, mondták jól van, most már aludhatok. Hányingerem volt műtéttől, meg nagyon fájt a torkom a lélegeztetől, de semmi extra, másnap már mentem is haza.

2.vagyok.

Igen a csövet már altatás után dugták le, és ébredés előtt vették ki,tehát arról nem tudok semmi többet.

Nem,katétert nem kaptam, nem is lett volna értelme, hisz előző estétől már nem ehettem, reggeltől nem ihattam, semmit, és műtét után is eltelt pár óra mire lassan kortyonként ihattam, akkor meg már ki is tudtam menni,bár vicces volt az első felállás,még szédelegtem.

és amit írtak, az nálam is volt, hogy mindenki viccelődött, jókedvű volt.

Nálad viszont lehet lesz katéter, mert ha a lábadat műtik, azzal az nem tudom mennyi idő után álhatsz lábra, hogy kimenj pisilni.

Egyetlen altatásos műtétem volt. De kiemelném, hogy mindenki máshogy reagál - legrosszabb esetben hányás és szédülés előfordulhat utána.

Műtét előtt adtak egy nyugibogyót, saját lábon felmásztam az asztalra, lekötöztek (nehgoy megmozduljak, vagy ők sodorjanak le az asztalról, tehát az én érdekemben), az altatóorvos vénát szúrt és két mp alatt filmszakadás.

Az intubálást olyan ügyesen csinálták, hogy egyáltalán nem fájt a torkom. Ha bénán csinálják, akkor kaparhat utána, de max annyira, mint egy enyhébb torokgyulladásnál.

Amikor visszavittek az ágyba, felettem állt az egész műtőscsapat. Ilyenkor nézik, hogy mennyire térsz magadhoz, térben és időben orientált vagy-e. Nekem pont olyan volt az ébredés, mint bármelyik reggel. Rögtön képben voltam, beszélgettem. Kicsit álmosnak éreztem magam, ezért még 20 percet szundikáltam, de zajokra kinyitottam a szememet.

Utána kimentem (kitámogattam) pisilni, elsőre nem akart megindulni, így kétszer mentem. De ez is az altató mellékhatása - nem fáj, csak zavaró, hogy kéne, de nem jön.

JA, műtét előtt 12 órával már semmit nem vihetsz be. Ennek az az oka, hogy ha egy korty víz is van a gyomrodban, az altató hatására hányhatsz és műtét közben az elég veszélyes, mert visszafolyhat a légcsövedbe. Szóval a saját érdekedben bírd ki, hogy kissé kiszáradva és éhesen mész a műtétre. Utána is csak órákkal adnak enni, hogy nehogy hányj.

Folyadékot meg vénásan kapsz majd.