Veletek volt, hogy minősíthetelenül bánt a háziorvosotok?

Volt hát! Velem minden alkalommal összeveszett, ahányszor voltam. Ellenkezik, kötekszik. Lenéz mindenkit. Már az is baj, ha valaki megy hozzá. Legutóbb órákon át ott ültetett, majd közölte, hogy nem az utolsó percben kellene érkeznem! (???)

Az ilyen fajta csak azért lett háziorvos, mert másra nem jó (tisztelt a kivételnek!). Eleve utálják a munkájukat és az embereket. De szerencsére nem túl sok orvos ilyen. De azért akad!

Háziorvos nem, de egy nőgyógyász igen. Terhes voltam. A baba tervezett volt, de nem voltunk házasok ( 10 éve éltünk együtt akkor már) Elmentem a nőgyógyászhoz aki éppen rendelt, hogy elkezdjem a kismama életemet, vagyis ami ezzel jár. Kismama könyv, vizsgálatok stb. Akkor még nem tudtam mi a menete. Egy idióta nőgyógyászt fogtam ki, aki megvizsgált, és közölte terhes vagyok. Mondom neki, hogy ezt tudom. Erre elkezdett kiabálni, hogy akkor mi a büdös francnak jöttem ha ilyen okos vagyok? Még férjnél sincs, de már gyereket vár! Mondom neki (persze én teljesen lesokkolva, félszegen még), hogy azért jöttem, hogy megtudjam mi a további lépés. Erre elkezdett ordítani, hogy mi lenne, kapartassa ki, gondolom ez a célja nem?

Na itt pattant el valami az én fejemben. Na én is elkezdtem vele úgy ordítani, hogy mégis mit képzel magáról, milyen jogon ordít velem! A doki csak pislogott! A mellette dolgozó asszisztensnő próbált nyugtatni, de olyan mérges lettem, hogy ordítva követeltem, hogy mondja meg, hol találom az egészségház főorvosát, mert azonnal megyek panaszt tenni. Megmondta, én meg úgy jöttem ki, hogy magam is meglepődtem, milyen erővel csaptam be a rendelő ajtaját. (ha üveges lett volna tuti eltörik az üveg) Kint a váróban mindenki arcára lett írva, hogy mindent hallottak. Felmentem a főorvoshoz, ahol írásos panaszt tettem. A főorvos nem lepődött meg. Közölte , hogy nem én vagyok az első aki panaszt tett.

Amikor 6 hónapos terhes voltam bekerültem a kórházba, mert találtak valamit ami kivizsgálást igényelt. A reggeli viziten találkoztam a dokival megint. Ő volt ott, és orvos tanhallgatók. Éppen az én ágyamnál voltak, és magyarázott a diákoknak, majd felém fordult, hogy mikor vizsgáltak meg, mert ha ma még nem akkor megvizsgálna. Én a diákok előtt közöltem vele, hogy maga hozzám egy ujjal sem nyúlhat, ha hozzám ér eltöröm a kezét. Na akkor ismert fel. Bevörösödött fejjel kiment a teremből.