Milyen lehetőségeim vannak?

Elég rossz helyzetben vagyok jelenleg. Kicsit összejött minden. 19 hete felhőtlen bologság övezett minket, de lassan szerintem ez a pokol, amiben élek. Egy hónapja kezdődött minden. Le kellett mindkét mellemet operálni, mert rákos lettem. Ezt még elég jól viseltem lelkileg. Egy hete a 20. Héten elvetéltem. Egy komplikáció miatt pedig a méhemet ki kellett venni. Ekkor kezdtem azt érezni, hogy elvesztem, mint nő. Hétfőn viszont megkaptam az újabb leleteimet. A rák elérte a tüdőmet is. Az orvosok nem jósolnak sok jót sajnos nekem.

Jelenleg a kezelés menetéről beszélgetünk, amivel valószínűleg csak meghosszabbítani tudják az itt töltött időmet. Ez lehet 6 hónap, de akár 2 év is.

Elgondolkodtam rajta, hogy most mi a francot kezdjek. Három lehetőség között vívódok folyamatosan:

- Minden áron meghosszabbítjuk a szenvedést, hogy ,,minél többet a családommal lehessek”. Szerintem ez az egyik legfájdalmasabb lehet nekik.

- Nem fogadok el kezelést és rövid idő alatt meghalok.

- Elbúszúzok tőlük még a leépülésem előtt és inkább öngyilkos leszek. Így pedig a szép marad meg mindenkinek.

Egyedül szegény férjemet sajnálom ebben a helyzetben. 11 éve vagyunk együtt (29 vagyok). Ő már teljesen összetört. Most azon gondolkodik, hogy egy ideig nem fog dolgozni (vállalkozó), hogy az utolsó időt együtt tölthessük. Viszont látom, hogy minden este álombasírja magát. Lassan belezakkan. A legnagyobb álmaimat szeretné még az életben teljesíteni, de sajnos a legfontosabbat már nem tudja, így emiatt rágódik: a közös család.

Akik voltak már hasonló helyzetben mind a beteg mind a hozzátartozó szempontjából. Ti hogy éltétek meg ezt a helyzetet? Szerintetek ilyenkor mi a jó megoldás, mert lassan megzakkanok. Az első csapás óta járok pszichológushoz heti 2 alkalommal amúgy.