Miért vagyok szomorú, vagy érzékeny a halálra, az öregedésre? Vagy hogy minden jó élmény elmúlik? Akkor kinek menjek moziba, koncertre?!

Hogyhogy kinek menj moziba meg koncertre? Ez a te életed, magadnak kell hogy élvezetes dolgokat találj benne. A film az más, érzékenyebb embereket megrendítenek az ilyesmik. Én bármilyen drámát megnézek, elvonatkoztatok akárki hal meg egy filmben de ha állat szenved benne, az megráz. Ez van, mások vagyunk. Az aki sír egy filmen, még nem biztos, hogy az életben is állandóan búvalbélelt.

Kérdés, hogy a való életben mi okozza a szomorúságot ha pl. otthon vagy egyedül vagy ha hazamész a rokontól. Félsz valamitől? Illetve mikor és mitől vagy boldog?

Ezért:

https://www.youtube.com/watch?v=6NnZp422Pxs

Hát igen, ez ilyen. Lehetsz szép, ronda, okos, gazdag, szegény, alacsony, magas, teljesen mindegy. Pontosan ugyanott végzed mint mindenki más, kivétel nélkül.

És bár fel lehet ezt fogni úgy, hogy akkor "minden mindegy és minek", de úgy is, hogy ha így is úgy is vége lesz, akkor legalább a végén elmondhatom hogy elmentem abba a moziba, láttam azt a koncertet, beszélgettem azzal a lánnyal, táncoltam azzal a fiúval, kipróbáltam a repülést, és a lista végtelen.

https://www.youtube.com/watch?v=h0W4QoeQIWw

Ezt nézd meg. Tudom-tudom, sokan nem szeretik, de ez szerintem jó interjú lett vele és igazat beszél.

Az különösen igaz, hogy az egyetlen faj vagyunk aki úgy születik meg, hogy tudja, hogy egyszer meg fog halni. Egy kutya nem tudja, hogy meg fog halni. Ő csak él a mának. Nem gondolkodik azon, hogy egyszer vége lesz.

És mivel mi tudjuk, pont ezért megkaptuk azt a lehetőséget, hogy kihozzuk a maximumot, mert az élet igazából az élményekről kell(ene) hogy szóljon. Pont azért, mert egyszer mindennek vége lesz.

Az életed így is úgy is eltelik. Akkor is ha tartod magad a minden minek felfogáshoz, meg akkor is ha ennek az ellentétje vagy.

A különbség a végén lesz. Ha maradsz ennél a felfogásnál, akkor nem lesznek jó emlékeid, nem fogod tudni azt mondani, hogy de legalább láttam azt a koncertet, beszéltem azzal a fiúval/lánnyal, akármi. Persze a végén úgymond ez is "mindegy" lesz, de a jó emlékekre mindenki szívesen gondol vissza, az az indikátor arra vonatkozólag, hogy jól érezte magát akkor abban a pillanatban. Ilyen helyzetben mindenki volt, te is. Ami lehet csak egy séta volt, de akkor is, átéltél már ilyet.

Szóval azért a végén szerintem nem mindegy, hogy maradsz ennél a felfogásnál és az egész életed savanyúan éled le és a vége sem lesz különb, vagy a lehetőségekhez képest izgalmas életet élsz, és a végén is lesz mire visszaemlékezni.

Mindenhogy eltelik az életed, így is meg úgy is, de azért a tartalom az nem mindegy.