A bal szemem alul néha remeg vagy hogy hívják ezt nem jut eszembe a szó. Szerintetek mitől lehet ez?

Tikkelés

tic: Izomrángás.

Bizonyos izmok habituális, rendszeresen visszatérő összehúzódása, melynek következtében sztereotíp, egyéni, akaratlagosan csak rövid időre elnyomható mozgások alakulnak ki, pl. torokköszörülés, szipákolás, ajakbiggyesztés, sok pislogás. Stressz állapotban különösen kifejezetté válik, pathologiai alapja nem ismeretes.

A hirtelen mozdulatokat eredményező izomgörcsök, ún. motoros ticek leggyakrabban az arcon és a fejen mutatkoznak fejrángás, grimaszok vagy szemforgatás formájában, de nem ritka a lábon és a törzsön mutatkozó, vállrángatással és ujjgörcsöléssel járó tic sem. A tünetek ezen fajtái nem befolyásolják az életminőséget, a ticek azonban komplex formában is jelentkezhetnek, ezek a nagyobb mozdulatok, mint például a guggolás, ugrálás, a törzs domborítása és homorítása azonban már nehezebben kezelhetők a betegek számára.

A tünetek másik nagy csoportját alkotják a vokális ticek, amelyek szavak vagy akár egész mondatok, esetleg mások mondatainak akaraton kívüli ismételgetésével járnak, vagy gyakori köhécselés, torokköszörülés, periodikusan ismétlődő nevetés, esetleg kutyaugatás vagy nyávogás formájában jelentkeznek. A Tourette-szindróma súlyosabb formájában szenvedőknél gyakori az obszcén kifejezések túl sokszor történő ismételgetése, kiabálása.

Jellemzően a békés, stresszmentes helyzetben a ticek intenzitása csökken, stresszes-feszült helyzetben pedig nő. Erős akaratlagos koncentrációval csak rövid időre lehet megállítani, a későbbiekben a feszültség a koncentráció miatt még jobban megnő, így újból biztosan előtör.

Kutatások eredményei szerint a genetikai hajlam vagy valamilyen ismeretlen idegrendszeri sérülés okozza. A fiúk idegrendszere sérülékenyebb, ezáltal nagyobb arányban érintettek. A hiperaktív, erősen korlátozott, mozgékony izgága gyermekeknél is gyakori eset. Saját nyugtalanságuk kielégüléséért küzdenek, így mutatkoznak meg rajtuk a tic jelei.

Az orvosok a tünetek súlyossága alapján döntenek a kezelés módjáról, mely enyhébb, az életvitelt egyáltalán nem, vagy csak kevésbé befolyásoló ticek esetén nem jelent gyógyszeres terápiát. Ez utóbbit akkor alkalmazzák, ha a tünetek komplexebb formában jelentkeznek, és a beteget gátolják a mindennapjaiban. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a gyógyszeres kezelés csupán enyhítheti a ticeket, az összes tünetet nem képes megszüntetni.