Mi a különbség az alkoholista, alkoholfüggő és iszákos között?

Én biztosan tudom, hogy közel sem ugyanaz, nagyon lényeges különbségek van köztük.

Alkoholfüggő: Ez a "legenyhébb fokozat". Az alkoholfüggő nem iszik rendszeresen naponta vagy hetente. Azt takarja, hogyha az ember elmegy társaságban szórakozni akkor iszik, ésha bármi okból nem iszik, akkor nem érzi jól/kellemesen/komfortosan magát.

Iszákos: Az az ember, aki szeret inni és ebből kifolyólag gyakran fordul a piához és gyakran részeg. Ez okozhat (okoz is) problémákat, azonban nem jelentősen befolyásolja az életét. Az iszákos ember nem önmagában az alkohol miatt iszik, nem szégyenli, hogy iszik, egyfajta rituáléként jár le a kocsmába.

Alkoholista: Ez már betegség, lelki és fizikai függőség. Sok alkoholista titokban iszik, szégyenli a dolgot, ezért otthon rejtegetve és bármiféle ok nélkül fogyassza az nedűt. Ha nem iszik, akkor remeg és kiveri a víz és egyéb tünetei vannak... Az igazi alkoholista soha sem részeg, de mindig van a vérében alkohol.

Mondjuk úgy, hogy súlyosságban különböznek.

Én többfélekképpen voltam (és vagyok) alkoholista.

Súlyos depresszió és szorongás miatt kezdtem inni. Bármit, amihez hozzájutottam, töményet is, keményen.

Aztán úgy-ahogy leszoktam róla, de nem akartam totál absztinens lenni. Ha megkívántam egy pohár bort, megittam.

Egy idő után olyan egyedül maradtam, mint az ujjam (nem a pia miatt). Ekkor elkezdtem unalmamban inni, de töményet soha, csak sört és fröccsöt, néha bort magában. Soha nem rúgok be, semmi nem látszik rajtam, simán tudok dolgozni, otthon, egyedül iszogatok esténként.

Szóval, vannak árnyalatok, de attól még ez mind alkoholizmus.

Ebben eltérőek a vélemények. A legszélsőségesebb álláspont az anonim alkoholisták között terjedt el, akik mindenkit alkoholistának tekintenek, aki valaha is találkozott az alkohollal, még akkor is ha már 30 éve absztinens az illető. Ez nyilván komolytalan elgondolás (ennek ellenére még szakemberek között is elterjedt) de csupán az általuk alkalmazott leszokási módszertan alkalmatlanságát (és hozzá nem értésüket, rossz megközelítésüket, vagy gyengeségüket) mutatja. Úgy is felfogható persze mint egyfajta lelki túlbiztosítás, elfojtás, gátlások kiépítése útján, ahelyett, hogy a valódi lelki problémáikat, élethelyzetüket oldanák meg.

1. Az alkoholista, alkoholbeteg és az alkoholfüggő azonos fogalom. Azt jelenti az én értelmezésem szerint, hogy életének nélkülözhetetlen részévé vált az alkohol, alkohol hiányában elvonási tünetei vannak, normális társadalmi szerepeit (munka, család) nem képes alkohol nélkül betölteni. Az alkoholista jellemzője, hogy hiába akar, nem tud leszokni külső segítség nélkül még átmenetileg sem. Néha állítja, hogy le tudna szokni ha akarna, csak nem akar, de valójában azért nem akar, mert nem is tud.

2. Az iszákos lehet alkoholista, de lehet, hogy nem az. Az iszákost csak az jellemzi, hogy szeret inni, rendszeresen iszik, esetleg gyakran berúg. Ettől még nem alkoholista, ha nem áll fenn függőség. Vagyis ha nem jut alkoholhoz vagy nem szabad innia akkor tetszőleges ideig (akár hetekig, hónapokig is) elvan alkohol nélkül, társadalmi kapcsolatai nem sérülnek, munkáját, feladatait ellátni képes, nincsenek sem lelki sem fizikai tünetei, vagyis nem függ az alkoholtól. Ha alkalma adódik természetesen újra iszik, mert szereti, de továbbra sem függő, mert bármikor abba tudja hagyni, ha feltétlenül szükséges. (Természetesen az iszákosság hosszú idő alatt átalakulhat alkoholfüggőséggé, de van aki évtizedekig komolyan iszákos mégsem lesz alkoholista idős korára sem, mert olyan a személyisége, szervezete, családi és társadalmi körülményei, környezete.)

A két jelenség jól megkülönböztethető, a mi családunkban mindkettőre volt példa (ma már nem élnek).

Az egyik családtagunk alkoholista volt, ha nem kapott inni beteg lett, látható, nyilvánvaló tünetekkel. Erkölcsileg leépült, az alkohol érdekében mindenre kész volt. Fiatalon, az alkoholizmussal szorosan összefüggő betegségben hunyt el.

Másik családtagunk minden reggel életmódszerűen egy kis pálinkával kezdte, hogy jól induljon a nap (télen is nehéz fizikai munkát végzett a szabadban), de utána munka közben soha sem ivott, munkahelyén mindig józan volt, még enyhe befolyásoltságot sem vett rajta észre senki fiatal korától nyugdíjazásáig. Nyugdíjazása után is haláláig rendszeresen eljárt dolgozni, családját ellátta, megbecsült embernek számított. Esténként azonban eljárt a kocsmába és rendszeresen berúgott, jól láthatóan részegen, de mindig még éppen öntudatánál és mozgását-szavait nagyrészt koordinálva ért haza, mondta az otthoniaknak, hogy lefekszik aludni, mert igen ittas és azt is tette. Hétvégén délelőttönként rendszeresen eljárt a fürdőbe, utána kártyázni és estefelé ismét csak berúgott a hétköznapival azonos módon és mértékig. A mérték is fontos, soha sem itta le magát öntudatlanságig, vagy úgy, hogy ne tudjon biztonságosan hazajönni. Fegyelmezett, de az italt és annak hatását kedvelő ember volt. Az alkoholtól független betegségben, idős korában hunyt el.