Hogy értessem meg vele, hogy szükségünk van rá, és hogy küzdenie kell?

Azt próbáld elmondani neki, hogy nemcsak azért szeretnéd, hogy harcoljon, mert még szükségetek van rá. Elsősorban azért, mert szeretitek, és nélküle az életetek már soha nem lesz olyan, amilyen eddig volt, és amilyen még lehetne.

A bennetek levő szeretet, szerelem az, amely azt mondja nektek, hogy nélküle az élet nem lesz élhető.

Persze azt is mondd el neki, hogy megérted, hogy elfáradt, hogy csalódott, hogy talán úgy érzi, nincs több erő benne, de itt vagytok mellette, és támaszkodjon rátok, ti segítitek, mert szeretitek.

Fogadd el amit mond, az ő élete. Nagyapám is harcolt egy darabig, aztán érezte, hogy nincs értelme. Nem akart feleslegesen szenvedni. Szépen hazavittük és meghalt.

Nekem is volt rákom, éreztem, hogy mikor van értelme. És ha már nem lett volna én is azt akartam volna, hogy hagyjanak szépen meghalni.

önzőség ha nem tartod tiszteletben amit kér

nem mantrázásról van szó, hanem arról, hogy amikor nekifitsz az örödik kemonak, de az előző négynek sem volt semmi hatása, sőt közben 2 új éttéted van, akkor pontosan tudod, hogy semmi értelme. Akkor már (a kórházban való napi folyamatos hányás helyett) inkább hazamész, és as zeretteid körében szépen meghalsz.

tehát a "küzdés" azt jelenti, hogy csinálom a kezeléseket, vagy tudom,hogy nincs értelmük és inkább a nyugalmat akarok arra az időre ami még hátravan.

Kedves előző:

Nem mondhatsz erről véleményt, mert fogalmad sincs milyen ez a betegség. Csak az tudja, akinek volt vagy van. Gondolom te is ilyen internetes polihisztor vagy, aki csak a hírekben találkozott ezzel a betegséggel. Az, ha volt a családban nem ugyanaz, mintha neked lenne. Amit írtál a küzdésről az nem küzdés és harc, hanem együttműködés az orvosokkal. Mindenkinek joga van eldönteni, hogy mit akar az életével kezdeni.Végezetül nem tudom mennyire állsz hadilábon a szövegértéssel, de mint fentebb említettem, nekem is rákbetegségem van. És a mantra dolgot szarkazmusból említettem, ugyanis nincs küzdés. Az meg, ha valaki meg akar halni az nem feladás, ha élni akar, az meg nem küzdés.

Több orvos is elismerte már, hogy nekik csak akkor van esélyük a beteg eredményes gyógyítására, ha a beteg is küzd, és "élni akar"! Ha ez a hozzáállás a betegben nincs meg, ők nagyos sokszor tehetetlenek.

És nagyon sokszor egy beteg abból merít erőt az élni akaráshoz, hogy érzi a családja szeretetét, a ragaszkodását.

Persze a családnak is "tudomásul kell venni", ha a beteg ezen a ponton már túl van, és akkor sajnos nincs más, mint békességgel, szeretettel elengedni.