Féltem a lányom vagy nincs mitől? őssejt-donor szeretne lenni.

18 éves és már 2x volt véradáson ezzel semmi problémám nincs sőt valamilyen szinten büszke vagyok rá ,hogy ilyen fiatalon a kezét nyújtja beteg embertársaiért(pedig eszméletlenül fél a tűtől) .Ma azonban kijelentette ,hogy jelentkezik őssejtdonornak ha lebeszélem róla ha nem.Az érve az volt ,hogy egyrészt 1 a 10000-hez ,hogy valakivel egyezik ,akinek szüksége lenne rá 2 ha meg szükség van rá akkor ne rajta múljon a haldokló vagy súlyos beteg embertársa élete/egészsége.Utána olvastam azért ,hogy bár elenyészően ritka de nem veszélytelen ez sem és ,hogy elég kellemetlen.A kellemetlenségre csak odavágta nekem ,hogy mit szólnék hozzá ha neki lenne rá szüksége de a megfelelő alany nem áll rendelkezésre mert kellemetlen a beavatkozás.Ő hajlandó eltűrni a pár napos fájdalmat ha ezzel valakin segíthet.Eszméletlen büszke vagyok rá egyrészt de féltem és nem tudom ,hogy mit tegyek szorult helyzetben vagyok mert csak az én vérem és nem szeretném ha bármi baja esne.Illetve örülök ,hogy így vélekedik de szerintem az empátiának is vannak határai.Vagy tévednék? Ti mit tennétek ha a gyerkőc ilyennel állna elő?