Mit tehetek ha rettenetesen félek a vérvételtől? (többi lent)

Mit lehet érezni? Körömmel csípj bele jó erősen az egyik könyökhajlatodba de annyira hogy rendesen fájjon, na a vérvétel fele ilyen rossz sincs :) Én se szeretem a tűszúrást de csak kellemetlen a fájdalom nem vészes.

A menete kb annyiból áll hogy egy szorítókötést raknak a karodra és utána megszúrnak az egész max egy percig tart (a levett vér mennyiségétől). De ha szólsz az asszisztensnek hogy eléggé félsz az egésztől akkor nagyon óvatosan és gondosan fog eljárni :)

Tőlem csak egyszer vettek vért, és akkor kérdezte is a dokinő, hogy mikor vettek utoljára vért, mondtam, hogy még soha, és nagyon kedvesek és készségesek voltak így velem.

Mondták, hogy akkor inkább fekve vesznek vért, és egy picit fájt, mert hát tűszúrás, de így nem volt semmi gáz. :)

Mondd el nekik, szerintem ez egy természetes dolog.

Hasonló vagyok, mint te, csak fiúban. Bár az én félelmem ennyire nem nagy, én is utálok és félek tőle.

19 évesen vettek tőlem először vért - egy éve. Nem tudtam, milyen ez, úgyhogy nem paráztam tőle. De ami akkor történt, azóta rettegek.

Nem volt semmi baj, aztán egyszer csak azt a fajta zsibbadást kezdtem érezni, mint amikor sok fekvés után felállsz, és hirtelen nem jut elég vér az agyadba, és megszédülsz. Ezt éreztem, de sokkal durvábban. Elment a látásom, szinte öntudatlan állapotba kerültem... ez így nem hangzik olyan nagyon durvának, de eszméletlen szar érzésnek éltem meg. Nem "fájt", a szó szoros értelmében, de valahogyan mégis fájt. Valamiért iszonyú rossz volt. Ugyanez történt velem egyszer, mikor lázasan szaunáztam. Látásom elment, hallásom elment, leszédültem a földre és csak pihegni tudtam egy darabig. Az a tippem, hogy azért van, mert alacsony a vérnyomásom.

Következő vérvételemnél persze halálra paráztam magam, mert attól féltem, hogy ez megismétlődik. Ahogy odaértem, elkezdtem kapkodni a levegőt, mint aki futott egy kilométert, lihegtem, mint az állat - felpörgettem magam. De nem történt semmi.

Most harmadjára voltam életemben, és megint nem történt semmi. Megint nagyon paráztam az elején, de érdekes módon most akkor éreztem, hogy valami olyan kezdődik, mint először, amikor elment kép-hang, mikor izgultam, és hozzám se ért a tű. Mert igazából nem a tűtől meg a vérvételtől félek, hanem attól az érzéstől, amit az első váltott ki. Aztán, mikor erre rájöttem, teljesen lehiggadtam. Le tudtam volna addig is, de nem hagytam magam lehiggadni, mert a második vérvételem után arra a következtetésre jutottam, hogy ha felpörgetem magam, akkor nem lesz baj. Most azonban rájöttem, hogy pont akkor van a baj. Úgyhogy lenyugodtam, levették a vért, és ennyi volt.

Na, hát ezt jó hosszan meséltem el. Csak azért, hogy tudd, hogy én miért félek tőle. Érezni egyébként nem érzel semmit. Odateszed a karod, és ha hagyod, akkor ők simán elvégzik, amit kell - a tűcsípés semmi, engem legalábbis már jó ideje nem érdekel -, a probléma csak az, hogy nekem pl. nem volt olyan egyszerű csak úgy hagyni:D

De hidd el, egyáltalán nem ér annyit az egész, amennyit fél tőle az, aki fél. A történetemmel se rémisztgetni akarok, pont ellenkezőleg, azért írom, hogy megtudd, hogy teljesen alaptalan volt a félelmem.

Egy tipp: kérd, hogy fektessenek le. Ha lefekszel, a szíved és a többi szerved egy síkban van, nem kell a szívnek a gravitáció ellenében pumpálnia a vért, és így sokkal egyszerűbb lesz.