A CT milyen részletességgel vizsgál?

A felbontás pont az a paraméter ami a leggyakrabban változik, nem csak CT-ről CT-re, de vizgálattípusról vizsgálatípusra is.

Miért?

CT-ről, CT-re szimplán a technikai fejlődés miatt. egy 15-20 éves egyszeletes CT nyilván nem tud annyit felbontásban sem mint egy 5 éves 128 szeletes CT.

Vizsgálatról vizsgálatra pedig főként az ALARA elv miatt.

Ez azt mondja ki, hogy egy vizsgálatatot a lehető legkisebb sugárterheléssel kell elvégezni, úgy hogy még diagnosztikus értékű (a keresett elváltozás látható legyen rajta) legyen a kép.

Mivel a felbontás és a sugárterhelés erősen összefügg így gyakorlatilag minden vizsgálattípusnál eltérő felbontást használunk.

Ott ahol muszáj nagy felbontást alkalmazni (pl. belső fül), ott általában a területet korlátozzuk be, azaz tényleg csak az érdekelt területet sugarazzuk, be semmi mást.

Az,hogy hány mm-enként csinálunk felvételt nyilván befolyásolja a vizsgálattípus is, meg maga a CT is. Egy egyszeletes CT-vel biztos nem csinálunk 1 mm alatti felbontást, egy 128-assal lazán meglehet csinálni.

Az, hogy mennyi csigolyát tud átfogni egy vizsgálat alapvetően a CT-től függ. Egy 128-as lazán végighúz "tokától-bokáig" egy perc alatt, egy egyszeletes meg kb. egy csigolyaszakaszon tud végigmenni összvissz rendesen egyszerre. Ennek ellenére mivel sokszor nem kell az egész gerincet egybe viszgálni (ha mégis akkor röntgen ->pl.gerincferdülés esetén), inkább a kevesebb szeletes gépeket használják, mert egy-egy szakaszra azok is jó felbontást adnak, és a sugárterhelés is kisebb alapjáraton (profi képalkotóssal, meg megfelelő protokollokkal ez nem feltétlenül igaz, de csak a CT tulajdonságaiból ez adódik).

A 2 csigolyát mindenesetre igen kevésnek tartom, azért egy ágyéki szakaszt ami általában 5 csigolya azért meg kéne tudnia vizsgálni egy egyszeletes CT-nek is.

egy képalkotós

Sok mindentől függ, a CT rengeteg betegséget kitud mutatni, de nyilván csak bizonyos feltételek mellett.

ilyen pl.

-kontrasztanyag beadása sokszor nélkülözhetetelen

-az elváltozás megfelelő mérete (pl. mm alatti dolgokat elég nehéz kimutatni megfelelően, de ez azért ritkán cél)

- elváltozás elhelyezkedése (van olyan terület ami nagyon szórja a röntgen sugarat -> így a kép minősége is romlik ezért kisebb elváltozások megítélését megnehezíti)

- meg persze függ a személyi feltételektől, képalkotós jó-e, beutaló orvos értelmes dolgot kér-e, stb...

- meg nyilván magától a CT-től is függ

thrombus:

tüdőembólia gyanúnál igen, a CT talán a legjobb ennek a kizárására, mélyévnás thrombózis esetén nem annyira, ez még amenniyre én tudom nem teljesen megoldott probléma. Mindenestre az UH a mélyvénás trombózisnál elég jó hatásfokkal dolgozik. vagy intervenciós radiológia biztos kimutatja csak az invazív (be kell vezetni egy katétert az érbe).

Ahol még jó: stroke esetén -> ennek az oka is lehet trombózis és itt is a CT a legjobb, egy kivétellel ha úgynevezett hiperacut ischaemias stroke-ról van szó -> ott egyértelműen MR, de magyarországon kicsit kevés az MR ahhoz, hogy ilyen stroke gyanú esetén MR-ezzük őket, így itthon a CT az elsődleges mindig.

MR-meg jelenleg rossz a tüdőembóliára (illetve a tüdőre úgy teljes egészében), bizonyos stroke fajtákra viszont tök jó, nagyon jó sinus thrombosisra, de a mélyvénás throbózisra ő sem annyira jelenleg.

Szóval, mint az életben legtöbbször, a válasz: "attól függ".

egyébként úgy nagyjából ezekre jó a CT-vizsgálatok:

-agy vizsgálata (főként térfogaló folyamatok -daganat, agykamrák duzzanata, cysta ,stb...)

-törések kimutatása, traumás sérülések

-erek vizsgálata (daganat)

-tüdőembólia, veseműködés vizsgálata

-rengetegféle daganat -> gerinvelőire mondjuk nem annyira

-sebészeti tervezés

-néhány speciális dolog (pl. tüdőszűrés a jövőben, CT-colonsocopia)

MR:

-agy (daganat+gyulladásos folyamatok,pszichés betegségek, skizofrénia, sklerózis multipex, agyi funkciók, sebészeti tervezés, idegek)

-gerincvelői daganatok, gerincsérv

-szalagok,ízületek(térd,váll)

-mell

-(erek)+daganat -CT-nél nem jobb mondjuk erekre, de nagyon sok mindent ki tud mutatni az MR is.

-ritkábban,de használjuk hasnyálmirigy,epeutak vizsgálatokra is.

biztos hagytam még ki dolgokat, de úgy nagyjából ezekre jók.

térdszalagra

1.MR-> a legjobb, de még ez sem tökéletes

2.UH -> erősen korlátozott több szempontból, is de ez van.

+1 fizikai vizsgálat.

Az MR-ben az a rossz, hogy a csontterjedést, csont-lágyszövet határt sokszor nehéz elkülöníteni, de pl. térd keresztszalagra egész jó, mert az MR a környező zsírt képes elnyomni (FATSAT szekvencia segítségével pl.), így egész jól követhetőek a keresztszalagok (legalábbis jobban mint UH-n).

A zsírelnyomás miatt érdemes egy 3T-s (azaz 3 Tesla térerejű , 1,5 is OK, azalatt viszont nem igazán) MR-rel csinálni, akkor egész sép képeket leh kapni.

UH: tök jó lenne, csak a térdnél lévő rengeteg csontos közeg, így elég nehéz vele értelmes képes alkotni (a csontot ugyanis az UH nem hatol át). így kb. csak hátulról, meg ferde síkokból tudod jól megnézni a keresztszalagot, elölről, teljesen oldalból igen nehéz.

+ az UH felbontása a többi képalkotóhoz képest alcsonyabb.

Ennek ellenére, főként a hátsó keresztszalagra egész jó (ott vetekedik az MR-rel), az elsőre már kevésbé jó ott MR.

Az MR-rel nagy probléma még, hogy:

-drága

-lassú => a kapacitás is kicsi

-kevés MR van az országban => kapacitás kicsi

nyilván magánúton el lehet ezeket a vizsgálatokat végezni, de az MR igencsak drága magánúton.

fizikális vizsgálat:

előnye, hogy olcsó, gyorsan megvan, és hogy tapasztalt orvos kezében egész pontosan meghatározható vele legalább a funkció, sürgősság. Dignózis felállítására is jó lehet, de ez nagyban személyfüggő.

terápia: nem igazán értek hozzá(nem a szakterületem), de az injekciók eleve nem gyógyítási céllal adódnak (asszem ezek nagyrésze szteroid gyulladáscsökkentők), hanem fájdalomcsillapítás céljából.

Ha egy szalag régebben el van szakadva -> elkezd felszívódni -> pótolni nagyon nehéz, valszeg ugyanolyan már sose lesz

ha a porc kopik el-> "genyó" egy szövet, mert a mesterségesen beültett porcszövetek nem igazán szaprododnak, így a teljes funkcióvisszaállítás nagyon nehéz. szóval érdemes vigyázni rá, mert nehéz pótolni.

MR/CT/minőségről.

Képalkotósként azt mondom, hogy ezek teljesen eltérő technikák mindnek megvan a maga helye, megfelelően kell őket használni. A felbontás nem minden, fontos figyelemebe venni pl. a sugárzás mértékét, egyéb kockázatokat és a piszkos anyagiakat is (sajnos).

Az MR drgága+lassú+sok beteget nem lehet megvizsgálni vele(pacemaker, beültetett fém, kalusztrofóbás beteg stb..)

A CT-nek magas a sugárterhelése+ a kontrasztanyag kockázatok is magasabbak.

az UH meg rettentő szubjektív (nagyon sok múlik az orvos tapasztalatán)

Az hogy mennyire régi, annyira nem lenne baj ha ezt figyelembe vennék a beutaló orvosok is (meg lenne egy másik jobb). Csináltunk mi már olyan CT-t amiről előre tudtuk semmi értelme nincsen. De addig is a rossz CT is sokkal jobb a semminél.

Egyébként már annyiféle lehetőség van, ha nem csoda, hogy az orvosok is elvesznek a rengeteg lehetőségben.

-MR/CT/röntgen/UH kb. amit ismernek a legtöbben

-szcintigráfia/SPECT/PET

-PET-CT, SPECT-CT, PET-MR

-IV-radiológia

ezekkel mind tisztába lenni elég durva (főleg, hogy ez még mindig nem az összes), mert mindnek töpp típusa van sok igen gyorsan fejlődik/változik.

Szerintem lassan elérünk oda, hogy kell majd egy közbülső ember, aki megmondja, hogy milyen vizsgálatra érdemes menni ilyen-olyan problémával.

(Ja az egyik MR kimutatja, a másik nem ez általában térerő probléma szokott lenni, valszeg nekik csak 1-1.5T-s van, de a te vizsgálatodhoz 3T-s kéne. Esetleg szoftverprobléma is lehet. Vagy csak nincs megfelelő személyzet(képalkotós) hozzá (ez is előfordulhat, lévén, hogy még új a szakmánk).

skizofrénia tekintetében azért messze járunk még a nagy pontosságtól, de kiegészítő eljárásnak a legjobb a képalkotók közül.

[link]

Ezen cikkhez annyit tennék hozzá, hogy nem csak így tudja vizsgálni az MR a skizofréniát, hanem MR spektroszkópiával is ami ismét többlet információt ad(hat). De abban igaza van a cikknek, hogy jelenleg inkább kizárni jó mint "csak úgy nulláról" diagnosztizálni. Én még hozzátenném, hogy követni is jó (azaz nézni, hogy súlyosbodik-e az állapot, ill. ha még csak kezdeti tünteket láttunk, milyen valószínűséggel fog kifejlődni a skizofrénia stb..)+kutatásra is jó és az MR szerintem a leggyorsabban fejlődő képalkotó, szóval 10 éven belül itt is nagy változások lehetnek. meg elég sokat kutatott terület, szóval nemhiszem hogy sok idő kellene és az MR igen fontos szerepet fogy betölteni a diagnózisban is.

Arról,hogy mennyire használjuk ki ezeket a lehetőségeket MO-n.Ahogy én látom a diagnosztika egyre jobban pénzkérdéssé válik. Rengeteg dolgot ki lehet már mutatni, ha megfelelő eszköz/szoftver/képzett személyzet.(Persze rengeteg dolgot még akkor sem tudnánk kimutatni, ha a világ összes pénze a rendelkezésünkre állna). De asszem jól mutatja a fejlődést, hogy megjelent a túldiagnosztizálás fogalma. Azaz néha már olyan hamar kimutatunk tumorokat pl.prosztatattumort, hogy még 10-15 év múlva sem halna bele a beteg, sőt az sem biztos,hogy egyáltalán tünete lesz, mi meg halára ijesztjük, hogy ő rákos.(nyilván ez egy elég extrém példa, ennyire lassan növő daganat nem sok van, és még a prosztatadagantoknál sem mindegy a típus).

Azért nem teljesen sötét a helyzet Magyarországon sem. Nálunk inkább speciális területek vannak egy-egy kórházban amiben tök jók, a többiben meg próbálnak átlagot hozni. Ahol én gyakorlatozam ott az intervenciós radiológia volt tök jó, meg az MR vizsgálatok minősége (legalábbis a szűkös pénzkereteken belül).

ahol lehetne kéne változtatni és alapvetően pénzkérdés a dolog.

-> sima tüdőszűrőt elfelejteni ->CT-s tüdőszűrés

-> prosztatata szűrés MR-rel -> ha ezt meglépnénk ma az OEP a következő másodpercben sikítva szaladna ki a világból + MR sincs hozzá elég közel sem.

-> volumenkorlátok elfelejtése

-> meg még vagy ezer dolog

de nem csak a képalkotó diagnosztikára igaz hanem a genetikai/vérvizsgálatokra, meg minden egyéb diagnosztikai területre. A diagnosztika a leggdrágább területe az egészsgéügynek szerintem.

Számomra a gyógyszerlobbinál sokkal félemetesebb az alternatív gyógyászatok térnyerése, hihetlen mértékű terjedése.

Gyógyszerlobbinál tudom mire számíthatok, eléggé szabályozott egy gyógyszer kifejszlesztése/terjesztése Nem állítom, hogy a rendszer tökéletes(sőt!), de az alternatív gyógyászat még sokkal rosszab hiszen gyakorlatilag szabályozatlan.

hálapénz: nyilván meg kéne szüntetni, de ehhez emelni kell az orvosok/egészségügyi dolgozók fizetését.

Szerintem, bár nem vagyok közgazdász a legnagyobb probléma nem is csak a pénz mennyiséggel van a gond, hanem az elosztással is. de ez már politika :)

pazarlással kapcsolatban: a magyarországi diagnosztika elég pazarló sokszor, csomó olyan vizsgálatot csinálunk, ahol legalábbis megkérdőjelezhető a vizsgálat szükségessége. ez azért van elsősorban, mert az orvostársadalom elég defenzív, "inkább zárjuk ki a nyugat nílusi lázat is" felfogással működik, mert mindenki fél a műhibaperektől (nem csak az eredménytől, hanem a hírnévvesztéstől, időveszteség miatt is) . Meg néha előfordul, hogy lenne jobb módszer is, csak a beutaló orvos nem tud róla.