Kiváncsi vagyok, milyen lenne ha meghalnék. Ez normális?

13 éves vagyok. Vannak szüleim, házban élek, van mit ennem, innom, vannak barátaim. Nincs semmi bajom magammal sem. Viszont vágyom a halálra. Kiváncsi vagyok hogy milyen lenne ha meghalnék, a rokonaim, barátaim mit tennének, meddig hiányoznék nekik, vagy könnyen elfelejtenének-e. Ha pl. hazafelé megyek az iskolából és ha egy autó gyorsan jön mögöttem és én féremegyek, az az érzés van bennem, hogy mi lett volna, ha elüt. De semmi olyan érzés nincs bennem, hogy jó hogy nem történt meg, inkább vágyom arra hogy elüssön. Vagy mikor az iskolában a rákos betegségekről beszéltünk, és elképzeltem hogy én is beteg vagyok, szinte olyan volt mintha vágynék rá. Vagy mikor kiderült hogy asztmás vagyok és még nem tudtuk a szüleimmel hogy miért nehéz levegőt venni futás közben, és elmentünk az egészségházba, azt vártam, hogy azt mondják, hogy valami sújosabb tüdöbeteg vagyok...

Ezek azért vannak mert valami nincs rendben velem? Vagy depresszió?

Köszönöm a válaszokat.