Arachnophobia (pókfóbia)?

Gondolj arra, hogy ha nem csapod le őket amikor látod, akkor majd később egy váratlan pillanatban leereszkednek a plafonról a hátadra és agyoncsípnek meg éjjel belemásznak a szádba és arra ébredsz, hogy fuldokolsz ő meg kapálózik a nyolc kis lábacskájával a torkodban, vagy belepetéznek a füledbe és kikelnek és végigfutkoznak rajtad a kicsik. Szóval inkább csapd le őket, mint hogy elmeneküljenek amíg te el vagy foglalva a féléssel.

:)

Első, te nagyon rosszindulatú vagy. Ezernyi pókkal élek és nem cselekszenek ilyesmit. Maximum az arcomra ereszkednek a plafonról vagy megfialnak a polcon. S elkapján a szúnyogokat és egyebeket.

A jelen éghajlat mellett még gyilkos pókjaink sincsenek, ami az embert illeti.

Fogalmam sincs, hogyan lehet legyőzni egy fóbiát, az enyémek köszönik, megvannak, immár több évtizede.

A pókoknak különösen vannak olyan anatómiai jellegzetességeik, amiktől ösztönösen irtózhatsz. Én se szeretem, finoman szólva, ha az arcomba ugrik, bár ez a legtöbb állatra igaz.

Abba még belegondolhatsz, hogy nem árt neked. Igazából nincs félnivalód tőle, inkább fordítva. De egy fóbiánál az észérvek vajmi keveset érnek, a sajátjaimnál sem érek a világon semmit azzal, hogy tudom, nincs félnivalóm (kivéve az orvosfóbiát, az egészséges és érthető). Bár némelyik fóbián segít, ha kicsit kiteszed magad az adott dolognak. Óvatosan, nem extrém fokozatban.

Jobb ötletem nincs, a fóbiákkal nagyon nehéz. De nem reménytelen, igazán elszánt színészek olyan szerepeket is el tudnak játszani, amihez úrrá kell lenniük a fóbiájukon (jó, lehet, hogy te is képes lennél pókokkal játszani, ha jól megfizetnének érte, ki tudja? sokakkal ellentétben nem hiszem, hogy a pénz nem motivál).

Súlyos fóbiákon általában csak pszichológus szokott tudni segíteni.

Ha ilyenre nem akarsz pénzt költeni, pár embernek az is segített a fóbiájuk legyőzésében, hogy olyan közel engedték magukhoz irracionális rettegésük tárgyát, amennyire csak lehetett. Pl. volt egy figura, aki bement egy macskacápák lakta tenger sekély részébe és nézte, ahogy az állatok gyakorlatilag hozzáérnek a lábához és mégse bántják, és gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra elmúlt a cápák iránti beteges félelme. Mondanám, hogy hagyj egyszer egy pókot végigmászni a kezeden és nézd, ahogy semmit nem csinál, hátha bejön, de ennek ott az a rizikója, hogy semmit nem segít és még rémálmaid is lesznek tőle...

Nem kell foglalkozni vele, ezzel a fóbiával errefelé szerencsére együtt lehet élni. Én 37 vagyok, arachnofóbiás és különösebben nem érdekel. Néha persze a frász jön rám, ha hirtelen belebotlok egy pókba, de az évtizedek során maximumra fejlődött a pókérzékelésem, szinte azonnal kiszúrom a közelemben levő pókokat, így nem okoznak nagy meglepetést :)

Egyébként érdekes volt megtapasztalni, hogy vészhelyzetben le tudtam gyűrni a fóbiát, amikor csőtörés volt, akkor leugrottam a vízaknába elzárni a vizet, pedig volt lenne vagy öt nagy fekete pók :)