Anya nem érti, de olyan megmagyarázhatatlan ez az érzés, mit tegyek?

Már legalább két hete (folyton rosszabbodott) szarul érzem magam. Levert vagyok, még azokon az órákon se tudok koncentrálni, amin egyébként aktív vagyok. Gyakran szomorú vagyok és önbizalomhiányos, idegesítenek a hangoskodó osztálytársaim.Ugyanakkor néha adódik, hogy jól érzem magam a bőrömben. Egy ideig ez így ment (jól voltam), aztán ez vagy 2 hete megváltozott. Tegnap elmondtam anyának, alapvetően elég jóban vagyunk. Azt mondta érti, tudja mi a baj. Ma viszont írt a munkahelyéről (én itthon maradtam, hogy pihenjek) és furcsa volt, mire hazajött mondta hogy de mondjam, hogy mi a baj nem érti. Hogy ő sincs jól (vírus), foglalkozzak mással, kapaszkodjak abba. Ezek szerint nem érti. Régen mindig az egész családommal együtt az volt az ütőkártyájuk, hogy sajnáltatom magam, ez most nem igaz. Tényleg nem. Nem tudom megfogalmazni, mi a bajom konkrétan. Nem érzem magam jól, a bőrömben, úgy általában. És ilyeneket szegez a fejemhez, hogy igazságtalan vagyok, hogy mással kellene törődnöm, menjek ki a házi állatomhoz. És hogy magammal és a problémáimmal törődök.

Hozzáteszem, hogy régebben is volt egy apró hullámom, túllendültem rajta, próbáltam azt mutatni, hogy boldog vagyok, figyeltem másokra. De attól még belül nem szűnnek meg ezek.. és nem bírom már, nincs ehhez energiám.

Sajnálom, hogy hosszú és kusza lett, méghozzá kicsit érzelemdús. Remélem tud valaki segíteni, és ha kérhetem, komolyan válaszoljatok. Köszönöm.