Akik vastüdőben éltek, hogyan fürödtek?

Olvastam egy könyvet róluk, a Vaspólyát. Egy otthonban éltek együtt az utolsó gyermekparalízisjárvány áldozatai. Dokumentarista jellegű könyv, részletesen leírja az állapotukat, kinek mely izmai bénultak meg (nem mindenkinek egyformán, valakinek a lába, valakinek a rekeszizma, stb.), így mindenkinek más fokban volt rokkant. Volt, aki állandó vastüdős volt, de őt is ki tudták venni egy rövid időre tisztálkodni. A légzősegédizmaival rövid ideig képes volt lélegezni, de ez csak tudatosan működik és fárasztó, ha elfáradt, vissza kellett mennie a gépbe. Felfekvésről nem írt. A vastüdőre szerelt tükör segítségével látott többet a világból, szájjal írt, rajzolt stb.

Volt, aki járógéppel tudott járni, de ő is az otthon lakója volt, nem tudott beilleszkedni az épek közé.

Szerelmek is szövődtek ebben a zárt közösségben.