Holnap fogászatra megyek, de valamiért nagyon félek tőle, mi a véleményetek erről?

1.

Remélem nekem is pozitív csalódás lesz a holnapi nap és eltűnik a gyermeki beidegződés és a negatív példa által keltett múltbeli félelem forrása. Az rossz volt, arra emlékszem. Bár én sem voltam valami bátor akkoriban (most sem), ezúttal messze kiléptem a konfortzónámból ezzel, hogy önként megyek és szembenézek a dologgal. Remélem nem fogom megbánni. Csak lennék már túl rajta, most holnap délutánig csak ez a szorongás marad. Bár ez mindig jobb, mintha fogfájás kínozna.

Tényleg, akik napokig húzzák úgy, hogy bírják ki?

Anyám meg képes mindig érzéstelenítés nélkül csináltatni mindent. Nem fáj az neki?

5 és 6

Igen, és szerencsére pontosan úgy történt amit írtatok. Kaptam érzéstelenítőt - ez sem fájt igazán - aztán jött a tűkkel "piszkálás", az orvos mindig kérdezte, hogy érzek-e valamit én pedig úgy artikulálatlanul kinyögtem, hogy "ö-ö", vagyis nem, vagy azt, hangosabban, hogy "öhöm". Illetve ha közben fájt azt kézzel és egy "uuhhhhh" hanggal is jeleztem, de az orvos mindig előre tudta, hogy mikor várható. Mint kiderült egyetlen résszel volt csak probléma, a másik két(?) csatorna tisztítása egyáltalán nem fájt. Csak az ami amúgy is fájt néha, ha ráharaptam. Kaptam ilyen ideiglenes tömést.

Utána második héten volt egy tisztítás, és egy újabb tömést kaptam, ami keserű volt eléggé.

Aztán még egy kör tisztítás, ez negyed órás(!) volt összesen, ez volt egy hete.

Holnap megyek lezárásra, remélem nem kell ilyenkor érzéstelenítő sem. Az elmúlt két tisztításon sem kellett. Szerintetek kelleni fog? A doktornő mindig úgy áll hozzá, hogy elkezdi és "majd meglátjuk, ha kell érzéstelenítő akkor beadja" (kivéve az első esetben ott azonnal adta, gondolom az volt a legnagyobb beavatkozás), a többinél csak "ha kell majd". De nem kellett :)

Remélem holnap is túl leszek a záráson fél óra alatt és nem lesz baj a végleges töméssel. De már szinte minimális egészséges félelemmel lépek be, aztán mikor elkezdődik a folyamat, szinte nem is félek egyáltalán, csak figyelek feszülten és igyekszem csak akkor "nyelni", mikor éppen nem dolgozik a doktornő. De mindig perceknek tűnik az egész folyamat (kivéve az első, akkor nagyon befeszültem).

Aztán még lesz másik fogam amit kezeltetni kell, de már kicsit sem félek.

8.

Én is ledöbbentem mikor másodjára mondta, hogy "majd meglátjuk kell-e érzéstelenítő" és szépen elkezdte a tűket böködni. De mint kiderült nem kellett, mert csak talán két ilyen "bökés" fájt 1-2 másodpercig, akkor rögtön változtatott is a doktornő, végül minden rendben lett.

Igazából fel se tűnik mennyire "mélyen" van, én csak néha éreztem, ahogy - talán forgatja? - a tűt és az se fájt, csak furcsa volt. A tisztítás egyáltalán nem fájt, ahogy az a trutyi se amit belepakolt (ilyen sós ízű valami, nem tudom pontosan mi volt az).

Szerintem a te fogadban is csak 1 kicsi hiba van, akkor nem kell nagyon aggódnod. Vannak olyanok akiknek szinte minden beavatkozás fáj és problémás - na őket sajnálom nagyon. Nekik egy szimpla tömés is horror, míg mi azt alig érezzük és csak kellemetlen a szituáció, meg végig ott a fájdalom lehetősége.