Magyarországon végeznek ilyen műtétet?

Írok majd e-mailt akkor. Valószínű, hogy több éves történet lesz ez, előtte fogszabályzás is szükségeltetik. Csak a lábadozási idő a műtét után minimum fél év.

Én már nem tudok bízni, nagyon sokszor pofára estem. Vártam a dolgokat, hogy mennyivel jobb lesz majd, stb., de nem lett jobb. Olykor rosszabb lett csak. Komoly lelki megpróbáltatásokon mentem/megyek keresztül, olyanokon, amilyenektől sokan már a halálba menekültek volna.

Egy ilyen dolog nagyon tönkre tudja tenni az ember életét. 33 éves férfi vagyok, és életemben nem volt még barátnőm. Soha nem volt senkim. De tovább megyek, soha nem csókoltam még meg senkit. Soha. Nem tudom, hogy milyen csókolózni. El lehet képzelni, hogyan hat egy férfira az, hogy nem kell egy nőnek sem. Senkinek. Miyen pusztító módon hat ez a lélekre. Megöli a lelket. Ha egy ember magányra van ítélve, akkor az a legnagyobb fájdalom, amit érezhet a lelkében. Nem az a fájdalom, hogy jajj, fáj a fejem, mert front van, vagy depis vagyok, mert suliba, munkába kell menni, hanem a magány. Az a rohadt nagy fájdalom. Ha rácsapnék kalapáccsal valamely csontomra, az a fizikai fájdalom eltörpülne azon lelki fájdalom mellett, amit érzek. Nem vagyok bűn ronda, nem ezt mondom, a retrogenia mértéke nem olyan, mint egyeseknél, de ennyi is éppen elég, hogy így érezzem magam. Magamat védem azzal, hogy meg sem próbálok már ismerkedni. Egyébként sincs önbizalmam. Micsoda élet, mi? Nagy túlélő vagyok, mert már évek óta tűröm ezt a hatalmas lelki nyomást. Az a típus vagyok, aki, ha csapdába esne beszorult keze miatt, akkor inkább levágnám azt, mintsem ott haljak éhen.