Szerintetek lassul a koronavírus terjedése?

> Kit érdekel már ez a marhaság, a statisztikákból csakis azt látni hogy 99%-ban azok halnak bele akiknek amúgy sem maradt hátra túl sok az életből.

Ez egyrészt nem fedi a valóságot. Másrészt eléggé pszichopátiás gondolkodásra vall, ha valaki szerint vannak akiknek a haláláért nem kár… Kétségtelen, hogy az emberek társadalmi szerepében, a társadalmi szerepvállalásukban van értékkülönbség. De elég veszélyes vizekre vezet, ha ezt az emberek életének értékévé tesszük. Minden korok minden filozófiája óva intett ettől. A történelemben mikor az emberek élete között tettek értékkülönbséget, az mindig infernális dolgokhoz vezetett.

Bár ez másodlagos kérdés. Az egy külön kérdés, hogy van-e járvány, terjed-e, gyorsul-e, lassul-e a terjedése, meg ettől egy teljesen független kérdés, hogy mi a viszonyunk az áldozataival szemben.

> Sokkal-sokkal többen halnak meg rákban vagy autóbalesetekben, szóval lapozzunk.

Összességében világviszonylatban igen. Viszont lokálisan megnézve egy-egy járvány gócpontot, ott a járvány tetőzésénél nem hogy vezető halálokká vált rövid ideig az új koronavírus, hanem többen haltak bele, mint minden másban együttvéve. De igen, szerencsére ezt vissza lehetett fordítani.

> A hülyeség meg a pánik terjedt, nem a vírus.

A járvány terjed. Számokkal, tényekkel nehéz vitatkozni. Az megint egy más kérdés, hogy a hülyeség is terjed pro és kontra is. Erre jó példa a te megnyilvánulásod is. Pánikot én nem érzek, és nem nagyon látom nyomát a nagyvilágban sem. Esetleg némi félelmet érzek az egyik oldalról, némi felelőtlenséget érzek a másik oldalról.

> De ha jön a második hullám akkor nem be kell zárkózni ismét? Ugyanott vagyunk.

Részben igen, részben viszont nem. Minimális az esélye annak, hogy a járvány pusztán a jelenlegi intézkedések következtében megszűnik. Ahhoz túlságosan elterjedt világszerte. A cél az egyensúly megtalálása, hogy a fertőzések száma kellően alacsony maradjon, hogy az egészségügy elbírja, miközben a gazdaság is a lehető legkisebb kárt szenvedje (az sem mindegy, hiszen a gazdaság állapota aztán az emberek fizetésén, a munkanélküliségben és hasonlókban nyilvánul meg, tehát ugyanúgy az emberek életminősége, vagy akár az élete is a tét).

Nyilván ha elkezdenek nőni az esetszámok, akkor hasonló helyzetben találjuk magunkat, mint március közepén, végén. Viszont annyiban más a helyzet, hogy:

1. Jobban kidolgozott a megfigyelőhálózat, valószínű, jóval hamarabb észlelnénk, ha az esetszámok elkezdenek szignifikánsan és veszélyes mértékben emelkedni.

2. Anno márciusban sok ország óvakodott drasztikus intézkedéseket meghozni, így sok helyen késve is hozták meg ezeket. (Mi ilyen szempontból szerencsére időben léptünk.)

3. Kialakultak eljárásrendek. Anno márciusban – nálunk is – sokkal nagyobb volt a káosz, az egészségügy egyik keze nem tudta, mit csinál a jobb. Ma az eljárásrendek sokkal letisztultabbak, és mindenki jobban is ismeri őket.

4. Fontos szempont, hogy míg márciusban a fene se tudta, hogy milyen intézkedés hogyan hat a járvány terjedésre, másrészt hogyan hat a gazdaságra, egyáltalán milyen lesz az emberek reakciója ezekre – hiszen nem sokat ér egy olyan intézkedés, amit tömegesen nem tartanak be –, addig mára azért jobban tudható, hogy milyen intézkedések mennyi idő múlva milyen hatást érnek el. Márciusban indokolt és racionális volt tövig nyomni a féket, most már jobban fel tudjuk mérni a „féktávolságot”.

5. Az egészségügyi készletekkel is jobban állunk. (Ilyen téren viszont mi, magyarok nagyon nem léptünk időben.) Vannak készletek, vannak beszerzési csatornák, van elosztórendszer. (Vagy legalábbis jobban működik, mint márciusban.)

6. Vannak ígéretes és ha korlátozottan is, de mégis csak hatásos gyógymódok, terápiák, eljárások. Ezzel is sokkal beljebb vagyunk.

Tehát egy esetleges – és várható – második hullámnak sokkal felkészültebben, tapasztaltabban fogunk nekifutni. Valószínű kevésbé drasztikus intézkedésekkel is sokkal hatékonyabban tudjuk újra lefékezni a járvány terjedését. Meg úgy lelkileg is jobban fel vagyunk készülve az egészre.

~ ~ ~

De egyelőre nálunk Magyarországon, meg úgy Európában általában nyugi van. Világviszonylatban a járvány terjedése most inkább Amerikában problémásabb (USA, Brazília, Chile, Peru, Mexikó). Ott is sikerült az exponenciális terjedést visszafogni, de ott azért még akkora sikerről nem lehet beszélni, mint Európában. De valószínű ott is alakulni fog azért a helyzet. Ami a járvány terjedése szempontjából inkább figyelemre érdemes, az Ázsia, főleg India, Banglades, ahol még csak most tartanak ott, ahol mi áprilisban, és ahol azért nem kis népességről van szó – másfél milliárd emberről –, viszont egy sokkal szegényebb, szervezetlenebb, gyengébb egészségüggyel rendelkező térségről.

#12 „...pszichopátiás gondolkodásra vall, ha valaki szerint vannak akiknek a haláláért nem kár”

Hol írtam én ilyet hogy nem kár értük?

De úgy gondolom hogy a "minden élet egyformán értékes" mantrázása nem tudja elfedni a realitásokat. Egyrészt privát szinten a családomat tekintve vallom hogy a gyerekeim, unokáim élete sokkal értékesebb mint az enyém és az életemet adnám értük. Másrészt viszont a társadalom és az egészségügy is úgy müködik hogy a gazdagok vagy a VIP-ek jobb egészségügyi ellátáshoz jutnak, az átlagember meg azt kapja amire telik a közegészségügytől. Nem mintha irigyelném őket, a mai orvostudomány és a nyugati egészségügyi szinvonal nem hagyja békében meghalni az embereket, amikor annak el kellene hogy jöjjön az ideje. Humánusnak humánus bevágni egy luxus öregek otthonába a nagymamit/papit, de ha ehhez még valami krónikus betegség társul akkor nincs benne túl sok ráció a fő érdekelt szempontjából, és ilyenkor már mindegy is hogy gazdag vagy szegény-e a beteg.

A koronavírus/covid-19 esetében tulajdonképpen jó dolog hogy egy ilyen nem túl komoly járvány szaladt végig a bolygón, meglehetősen sok pozitiv hatása is van, csak erről kevesebbet beszélnek, mint az okozott vagy vélt károkról.

> Hol írtam én ilyet hogy nem kár értük?

Bocs, de volt egy ilyen íze a válaszodnak.

> a gyerekeim, unokáim élete sokkal értékesebb mint az enyém

Inkább eredményesebbnek nevezném, mint értékesebbnek.

> Másrészt viszont a társadalom és az egészségügy is úgy müködik hogy a gazdagok vagy a VIP-ek jobb egészségügyi ellátáshoz jutnak, az átlagember meg azt kapja amire telik a közegészségügytől.

Ez meg nem értékmérő. Hogy a társadalom, a gazdaság hogyan működik, az nem értékmérője az embernek, pláne az emberi életnek.

> A koronavírus/covid-19 esetében tulajdonképpen jó dolog hogy egy ilyen nem túl komoly járvány szaladt végig a bolygón, meglehetősen sok pozitiv hatása is van, csak erről kevesebbet beszélnek, mint az okozott vagy vélt károkról.

Milyen pozitív hatásokra gondolsz? (Van sejtésem, de kíváncsi lennék mit írsz.)

~ ~ ~

Azért gondolom, hogy az emberéleteket mérlegre tenni infernális dolog, mert az emberi életnek és életminőségnek rangsorolása, pláne számszerűsítése embertelen dolgokat legitimálna. Hány ember hajléktalanná válása egyenértékű egy ember életének 20 évvel való meghosszabbításával? Akármi is ez a szám, az egyik oldalról legitimálja azt, hogy egy ember életének 20 évvel való meghosszabbítása x ember hajléktalanná válása árán legitim dolog. Másik oldalról meg x ember hajléktalanná válásának megakadályozása egy ember 20 évvel való megrövidítése árán szintén legitim dolog.

Ezért ódzkodom az emberi élet értékét mérlegre tenni. Akkor is, ha ez komoly fejtörést jelent igenis praktikus területeken, mondjuk abban, hogy egy önvezető autó egy elkerülhetetlen balesetben kinek és milyen mértékű kárt okozzon. Ezért ódzkodom attól is, hogy a társadalom által beárazott minőségeket megfeleltessem azok tényleges értékével, legyen szó emberéletről, munkáról, egészségről, anyagi helyzetről. Igen magasabb IQ valószínű magasabb jövedelmet fog eredményezni. Nagyobb vagyon meg adott esetben jobb minőségű egészségügyi ellátást. De nagyon nem tartom jónak, ha ez a tényleges értékmérője lenne az emberi életnek, életminőségnek, akár igazságosnak tekintünk egy gazdasági, társadalmi rendszert, akár nem.