Milyen irányba érdemes elmenni ezekkel a tünetekkel?

Idén januárban észrevettem, hogy foltokban kopaszodom (30 éves nő vagyok). A bőrgyógyász szteroidot írt fel, amelytől újra visszanőtt (pár hónappal később újra elkezdett kihullani, de utána mintha magától elmúlt volna). Emellett elküldött góckutatásra, de a fogászati, fül-orr-gégészeti és a nőgyógyászati is negatív lett. Ekkor azt mondta, hogy gyakoribb, hogy sosem derül ki az eredete, de örüljek, hogy visszanőtt és ne firtassam tovább az esetet.

Februárban iszonyatosan fájni kezdett a nyakam elülső része az állam alatt, így elmentem az endokrinológusomhoz, hátha a pajzsmirigyem gyulladt be (pajzsmirigy alulműködésem van, de gyógyszert szedek rá). A leletek negatívak (ugyan kicsit keménynek tartotta a pajzsmirigyet és pici göbök is voltak benne), az értékeket gyönyörű szinten tartja a rá szedett gyógyszer.

Kora tavasszal egyik napról a másikra elkezdett párhuzamosan fájni mindkét kéz- és lábízületeim. Ezután elmentem immunológushoz, mert egyértelműnek látszott, hogy autoimmun betegségeket kellene nézni. Ő cöliákiára gyanakodott (néha jól fel tudok puffadni), de emellett leteszteltetett számos más dologra is (lupusz, scleroderma, sjögren). Minden panel negatív lett (ENA, ANA, SS-A, SS-B stb.), az anti ds-dna lett egyedül nagyon alacsony (5,4), amire azt mondta, hogy ez lényegében negatív. Az ízületi problémákra azt mondta, hogy kéztőalagút szindróma lehet vagy szimplán csak túlerőltetés, mert sokat gépelek a munkám során. Ultrahang folyadékot mutatott ki, így elküldtek reumatológiai szakrendelésre, ahol rheumatoid arthitiszre gyanakodott a doktor. Szintén vérkép, negatív reuma faktorral és negatív anti-CCP és a röntgen szerint is minden rendben.

Mindeközben folyamatosan csináltattak velem általános vérképeket, egyedül a bilirubin szintem, valamint legutóbb az ultraszenzitív CRP és a ferritin szint volt magasabb, de a dokik szerint ez még a "belefér" kategória.

Ekkor már kezdett elegem lenni a dologból, a sok eredménytelen orvoshoz mászkálásból, sokszor azt éreztem, hogy hipochondernek tartanak, vagy olyannak, aki felnagyítja a problémákat. Felmerült a mentális betegség kérdése is, a munka okozta stresszre fogták ezt vagy egyszerűen azt mondták, hogy poszt-kovid. Nyilván ezt is megértem, hiszen negatív leletekkel nem tudunk merre tovább menni. A legrosszabb az ízületi fájdalom volt, néha írni sem tudtam, vagy fájdalmas volt menni.

Szeptemberben a nőgyógyász a szokásos éves vizsgálaton végül a fogamzásgátló spirál kivevését javasolta, habár ő januárban nem érzékelt ott problémát. Ezután csökkentek a fájdalmak, de nem múltak el teljesen.

Mivel számomra már ez is győzelemnek számított, így nem akartam egyáltalán orvoshoz menni többet. De történt néhány napja, hogy durván belobbant mindkét fülem, a fájdalom elviselhetetlenné vált, így vissza kellett mennem fül-orr-gégészetre. Az orvos szerint egyik dobhártyám sincsen rendben. Hallásvizsgálatra írt ki, de nem érzem, hogy baj lenne a hallásommal.

A kérdésem az, hogy van-e olyan irány, ami felé érdemes még elindulni? Összefügghet-e a fülgyulladás az eddigi tünetekkel? (Amikor még terítéken volt az immunológiai oldal, olvastam, hogy a sjögren járhat együtt ízületi problémákkal, gyulladt füllel és foltos hajhullással.)

Vagy egyszerűen engedjem el ezt az egészet, mert ezek csak véletlenül egymás után bekövetkező bajok voltak?

Előre is köszönöm a válaszokat!